A legnagyobb gondolkodók érdeme épp abból áll, hogy a meglévő könyvektől és hagyományoktól függetlenül annak adtak kifejezést, amit ők maguk gondoltak és nem annak, amit elődeik vagy a körülöttük élő emberek. Mindegyikünk tehát figyelje, lesse és fogja meg ama tiszta gondolatait, amelyek az ember tudatában időnkint néha felcikáznak és tüzet fognak. Ez a belső villámfény hasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségû valamennyiünk számára, mintha a költők s bölcsek egész csillagraját tanulmányozzuk.

Kapcsolódó idézetek

1. A könyveknek hatalmukban áll a legnagyobb és legbölcsebb emberek árnyait fölidézni, akik valaha is éltek, és arra kényszeríteni, hogy a legérdekesebb kérdésekről társalogjanak velünk. Mily megbecsülhetetlen kiváltság ez, ha jól meggondoljuk! - mennyire fölötte áll minden közönséges élvezetnek! John Aikin
2. A könyv a legnagyobb varázslat, minden csoda benne van, ami eddig volt s ami ezután lesz... mert aki olvas, az szabad lesz, megismerve mások gondolatait, szabadon választhat, kialakíthatja a saját gondolatait, összemérheti őket, veszthet és győzhet, okulhat és javíthat, ahogy méltó az emberhez. Ugye milyen egyszerû, csak meg kell tanulni az ábécét, és olvasni kell. Csukás István
3. Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak. Johann Wolfgang von Goethe
4. Az embereknek nem kéne annyit töprengeniük azon, hogy mit tegyenek, inkább azt vegyék fontolóra, hogy milyenek. Mert ha az emberek annak módja szerint jók lennének, akkor a cselekedeteik tisztán ragyognának. Eckhart mester
5. Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni... Magunknak kell elrendeznünk a dolgokat akkor is, ha közben sokszor tévedünk, és csak oly ritkán van igazunk.
6. Nemcsak a hibáinkat és a tévedéseinket kellene szemügyre vennünk. Nem ártana, ha időnként életünk egyéb cselekedeteit is górcső alá vennénk. Mennél jobban értjük önmagunkat és mennél világosabb számunkra, miért teszünk vagy épp nem teszünk valamit - mindegy, hogy az egy fontos vagy kevésbé fontos dolog -, annál jobb.
7. A magunknak kitûzött célok elérése értelmet ad az életnek. Próbálják meg minél több ember szemével látni a világot, érdeklődve figyeljék embertársaikat, fedezzék fel, mit érdemes ellesni tőlük, miben érdemes hallgatni rájuk. Önállóan hozzanak döntéseket, és a kudarcokért ne másokat okoljanak. Máté Bence
8. Ha hagyjuk, hogy gondolataink és életünk a lelkünk erejét, vagyis a megérzéseinket használják, ne pedig a kritikus elménket, akkor és csakis akkor szárnyalhatunk szabadon. Rá se kell gondolnunk; csak legyünk éberek, és ne hagyjuk el magunkat! Az igazi bölcsesség a lélekből fakad, nem az elménkből.
9. Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot. Albert Schweitzer
10. Alapjában véve, akárhogyan nézzük is, mindannyian kollektív lények vagyunk. Hiszen milyen kevés az, ami bennünk a szó igazi értelmében saját tulajdonunk! Mindannyiunknak kapnia kell és tanulnia azoktól, akik előttünk éltek, és azoktól is, akik kortársaink. Még a legnagyobb lángelme sem vinné sokra, ha mindent saját bensőjéből akarna meríteni. Johann Wolfgang von Goethe