A lemondás az az ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a szenvedélyt. Lemondás nélkül a szenvedély középpontjában az ember élvezetek és izgalmak utáni sóvárgása áll. Lemondással azonban a szenvedély egyenesen magára az életre irányul - spirituális értelemben a szenvedély: hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon.

Kapcsolódó idézetek

1. A lemondás az egyszerûség finom ízét és mély jóllétet is hordoz magában. Ha megkóstoltad, utána egyre könnyebbé válik. De az, hogy lemondásra kényszerítsük magunkat, fel sem merülhet - ez eleve bukásra van ítélve. Először is tisztán kell látnod az előnyeit, és vágynod kell arra, hogy megszabadulj mindentől, amiről le akarsz mondani. Amint ezt megtetted, a lemondást a felszabadulás cselekedeteként tapasztalod meg. Matthieu Ricard
2. A lemondás az arra való merészség és intelligencia, hogy megvizsgáljuk azon dolgokat, amelyeket általában gyönyöröknek tartunk, és meghatározzuk, valóban felerősítik-e a jóllétünket. Aki lemond, nem mazochista, aki minden jót rossznak tart. Ki tudná ezt elviselni? A lemondó ember időt szentelt arra, hogy magába nézzen, és azt találta, hogy nem kell ragaszkodnia az élete bizonyos aspektusaihoz. Matthieu Ricard
3. A lemondás képessége az élvezet igazi kulcsa.
4. A lemondás nem csak elvesz tőlünk, hanem hozzá is tehet valamit az életünkhöz. (...) Ma már tudom, hogy nem az a fontos, mit tagadunk meg magunktól, hanem az, hogy ezt miért tesszük. Ha ugyanis olyasmi a cél, amitől jobbak, szerethetőbbek leszünk, akkor a veszteség groteszk módon nem ellop valamit, hanem ellenkezőleg: általa teljesedünk ki igazán.
5. Szenvedély - mindannyiunkban megbújik. Alszik. Vár... és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt, beszél hozzánk. Irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi más lehetőségünk lenne? A szenvedélyből merítünk legjobb pillanatainkban: a szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában... Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk. Üres szobák: lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül - igazán holtak lennénk.
6. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
7. A szenvedély kortalan érzés, amely erővel tölt meg, és át is alakít minket. Ha valamit szenvedélyesen csinálunk, akkor tökéletesen a jelen pillanatnak élünk. Stephanie Dowrick
8. Nincs veszteség ajándék nélkül, nincs nyereség lemondás nélkül. A választásaink is ezt példázzák. Ha valami mellett döntünk, másnak búcsút intünk. A lényeg, hogy megőrizzük az ambícióinkat, a kíváncsiságunkat, hogy töretlen vágyat érezzünk a világ megismerésére, mert akkor értelmet nyer ez a kettősség. Hegedűs D. Géza
9. Az élet alapja a lemondás, a lemondásra való képesség. Réthelyi Miklós
10. Szembenézni az élettel. Mindig szembenézni az élettel és tudni, mire való. Vagy legalább ismerni. Szeretni azért, ami, s aztán lemondani róla.