A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint s nemzete iránt érzett aggódó hûséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Az írónak nem az irányítás a feladata - ez a politikusok dolga - , hanem az, hogy életével, munkájával, gondolatainak közlésével példát adjon. Szólnia kell a közöny, a restség, a nemtörődömség ellen.
2. Az írásnak, az írástudóknak nagy felelőssége van, társadalmi felelőssége: minden, amivel az ember találkozik, a költészet témája. Márpedig életünk nagyobb részét a társadalmi, politikai gondok teszik ki, és ha valaki ezek kifejezéséről lemond és csak öntörvényû szómûvészetnek gondolja a költészetet, az nagyon téved és nagyon megcsonkítja a saját életét és a saját mûvészetét is. Kiss Benedek
3. Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk. Kosztolányi Dezső
4. Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hû önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege. Aharon Appelfeld
5. Korunk­ról írni kortársainknak - vélemé­nyem szerint ez az író megtisztelő és felelősséggel teli hivatása. Grigol Abasidze
6. Az írónak nem az a dolga, hogy a tüdejére és a szívére vigyázzon, az írónak az a dolga, hogy lelkére és szellemére vigyázzon, s a kávéház az a sajátos, a szó orvosi és tornatanári értelmében egyáltalán nem egészséges, de a szó irodalmi értelmében egyedül hasznos légkör, ahol az írók kissé védve vannak a világ kísértései, a hivatalnak packázásai és a pénz durvaságai ellen; tüdejük és szívük elkopik ugyan a nikotintól és a feketétől, de szellemük kivirul, s ez a fontosabb. (...) Kávéház nélkül nincs irodalom. Petőfi úr nem síelni járt, hanem a "Pilvax"-ba, s Vörösmarty úr nem a strandra járt, hanem az "Arany Ökör"-höz. Óriási különbségek ezek, kérem. (...) Az irodalom legyen hûséges önmagához, törvényeihez, légköréhez, ételeihez, italaihoz, életmódjához, s mindahhoz, ami kell hozzá, hogy az embernek néha eszébe jusson valami, ami másnak még nem jutott eszébe, s aztán tökéletes mûvészi formában ki is tudja fejezni azt. Márai Sándor
7. A zenész dolga, hogy zenéljen, a szívem mélyéig elérjen. Az író dolga, hogy meséljen, de igazat írni ne féljen. Ismerős Arcok
8. Nem kell alkalmazkodnom a körülményekhez - de nem is szabad! Író vagyok, a szellem embere. (...) Az én szolgálatom: megőrizni népem legtisztább erkölcsi hagyományait, nem engedni, hogy az igazság szelleme elavuljon. A kezdődő barbárság lármája közt ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát. Megóvni egy jobb idő számára az emberiesség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tiszteletét. Ezek a nemzet igazi szentségei. Babits Mihály
9. A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szûrődött le: kultúrát. Minden történetírás, minden szellemtudományi munka legfőbb célja máma kulturális lojalitásra nevelni. Amíg kultúránkhoz hûek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hûek. Szerb Antal
10. Egy író, egy mûvész feladata az igazság kimondása és keresése, s ha alkotunk, akkor mondjunk igazat, csakis az igazat! Ez etikai alapszabály.