Babits Mihály

Aki földiekbe veti horgonyát, szelek játéka lesz...

A szellem kiválósága előtt meg kell hajolni.

A szeretet jogot ad a szeretőnek afölött, akit szeret.

A cellák boldogsága a magány.

Egy szellemes paradoxon többet ér egy lapos bölcsességnél.

Római fővezér rézevő fia, Mór.

Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba, Magyarok se lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek, mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete.

Mily öröm énnekem hogy öröm vagyok én neked.

Vétkesek közt cinkos, aki néma.

Tünődöm olykor, édesem, jobb lesz-e ha már nem leszek? Lesz-e nyaradnak ősze még vidámabb, és virága szebb?

Mûvészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt.

Miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?

A szó tiéd, a fegyver az enyém. Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. Ninive nem él örökké. A tök sem, s Jónás sem. Eljön az ideje még, születni fognak ujabb Ninivék és jönnek uj Jónások, mint e töknek magvaiból uj indák cseperednek, s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi, az én szájamban ugyanazt jelenti.

Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?

Az életvágy minden ember legtermészetesebb érzése.

Semmi sem töri meg jobban a lélek acélos erejét, mint a testi fájdalom, s kivált ha hozzájárul a szörnyû gondolat, hogy nem szabadíthat meg tőle többé egyéb a halálnál.

A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név.