A mennyei szellőknek megfelelően épített hajókkal vagy vitorlákkal az ember egyszer elindul a végtelenség felé.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. Szent Ágoston
2. Hatalmas térben hajózunk, a véletlen játékszereként. Blaise Pascal
3. A vágyak, a vonzalmak vezetni szoktak, előttünk járnak, fölemelkednek vagy mélységbe merülnek. Kazár Emil
4. A tengerész kikötőből kikötőbe tart, és a végtelennel utazik. A tengerész ismeri a csillagok járását, ezért bárhol jár a világban, az égre tekint és kiolvassa helyét a térképen.
5. A tervek változnak, az ember csak annyit tehet, hogy szélirányba fordítja a vitorlákat, és hagyja sodortatni magát az árral.
6. Elindulsz és megállsz valahol. Igyekszel eljutni oda, ahol Isten kijelölése vár. Útközben vergődsz, szárnyakat kapsz, repülsz, megállsz, lehet, hogy visszafordulsz. Így élsz. Folk György
7. Arra megyek, amerre a szél fúj.
8. Van valami végtelenül megnyugtató abban, ha az ember alatt és körül ott van egy doromboló gépezet, amely minden kívánságát teljesíti, elviszi, ahová akarja, mintha mindent megtehetnénk.
9. Bármerre tekintsünk, a természetből végtelenség fakad. Johann Wolfgang von Goethe
10. Az emberek egy része a földi személyzethez tartozik, tartja a köteleket, rakja a tüzeket, álmodja az álmokat, és útjára engedve nézi a felfelé szállót. Mások az égbe, a dolgok peremére vágyakoznak. Robert Fulghum