Ugrás a tartalomra
A mester fogja az üres tokot, maga elé teszi, és szép sorban helyükre illeszti a kis alkotórészeket. Amik aztán megtöltik az üres tokot, és egységgé válva, egy szép órában mutatják az idő múlását. De nem elég az időmérőt megtölteni. Ez még kevés. Az időt is meg kell tölteni. Hogy ne csak a múlását lássuk, de minden másodperc egy történet legyen.
Kapcsolódó idézetek
-
Az óra az időt méri (...). Bár a mutatók előre mennek, ez ne tévesszen meg. Az időből nem lesz több. Az időből kevesebb lesz.
Fehér Boldizsár
-
Úgy tûnik, igaz, hogy amikor az ember akarja, hogy teljen az idő, hiába nézi az óráját, szinte állnak a mutatók. Amikor pedig azt szeretnénk, hogy kicsit még tovább tartson, csak épphogy egy nagyon keveset kapjunk még valamiből, akkor elszállnak az órák.
Leiner Laura
-
Az idő nem csak óra. Nem csak másodpercekből, órákból, napokból áll. Nem csak megszámolható mennyiség. Hanem megszámlálhatatlan minőség. Amikor megkapod, csak egy üres zsák. Rajtad múlik, hogy az marad-e, vagy kipróbálod, mennyi fér bele.
Csitáry-Hock Tamás
-
Az idő állandó, örök mérték, ami az életemet száz percmutató ketyegésével, ezer inga lendülésével méri ki. Felosztja jó és rossz szakaszokra, amelyekből az előbbiek mindig túl rövidek, az utóbbiak mindig túl hosszúak.
-
Mi órával mérjük az időt, az óra viszont a mi önkényes időfogalmainkkal méri önmagát: hogy két perc valóban abszolút értelemben is egyenlő hosszú idő, azt soha nem fogjuk megtudni. Érdekesebb ennél, hogy az idő mozgásának irányát kivétel nélkül mindenki adottnak és változtathatatlannak képzeli: múltból a jelenen át a jövő felé.
Karinthy Frigyes
-
Kitölteni az órát - ez a boldogság; kitölteni az órát, nem hagyva helyet a megbánásra, s nem várni a jóváhagyásra.
Ralph Waldo Emerson
-
Ha pedig felhúztunk egy órát, van valami félelmetes abban, ahogy szakadatlanul jár a maga könyörtelen ritmusában. A mutatók olyan egyenletesen mozognak a számlapokon, mintha saját akaratuk lenne. Tik-tak, tik-tak... Mozdulataikkal apránként egyre közelebb lökdösnek minket a sírhoz.
Philip Pullman
-
Ha az ember tudni akarja, mennyi az idő, akkor meg kell néznie az óráját, ez egy gépies beidegződés. Ez a mechanizmus teszi lehetővé, hogy ne nagyon figyeljünk, mert a beidegződés azzal a haszonnal jár, hogy nem kell nagy figyelmet szentelnünk az éppen esedékes feladat elvégzésének. Ám éppen annak következtében, hogy csak kevéssé figyelünk oda, és más dolgokon jár az eszünk, vagyis nézünk, de nem látunk, az agy nem fogja fel az információt, úgyhogy kénytelenek vagyunk még egyszer megnézni, mennyi is az idő. Tiszta hülyeség!
-
Ketyeg az óra... pontosan másodpercenként. Jelzi a múló időt. És ha hallod ezt a monoton ketyegést, ha számon tartod a napokat, órákat, perceket, ha pontosan tudod, mikor és mit tettél és teszel, akkor megfeledkeztél a legfontosabbról: az életről.
Csitáry-Hock Tamás
-
Verd szét az órádat, és meg fogod látni, mivé válik az idő, ez nagyon érdekes. Megváltozik, és többé nem ismersz rá. Többé nem aprózódik el, nem hasad szét darabokra, órákra, percekre, másodpercekre. Az idő olyan, mint a higany: széttörheted, de újra nyomban összeáll, újra homogénné, alaktalanná válik. Az emberek megszelídítették, a zsebóráik és stoppereik láncára akaszthatták, és azok számára, akik így láncon tartják, egyformán telik. De próbáld csak meg, szabadítsd ki, és meglátod: minden egyes ember számára másként telik majd, van, akinek lassan, vánszorogva, elszívott cigarettákkal, be- és kilégzésekkel mérve, másoknak meg vágtat, és csak leélt életekkel mérhetni meg.
Dmitry Glukhovsky