Ketyeg az óra... pontosan másodpercenként. Jelzi a múló időt. És ha hallod ezt a monoton ketyegést, ha számon tartod a napokat, órákat, perceket, ha pontosan tudod, mikor és mit tettél és teszel, akkor megfeledkeztél a legfontosabbról: az életről.

Kapcsolódó idézetek

1. El tudja képzelni, milyen érzés, amikor valaki leülteti és közli, hogy meghal? Milyen súlya lehet annak, hogy ketyeg bent az óra? Egy pillanat, és összeomlik a világ. Ugyanazt a dolgot másképp látja, másképp érzékeli. Minden fontossá válik. Egy pohár víz vagy akár egy séta a parkban. Az óra ketyeg (...). A többségnek megvan az az öröme, hogy nem tudja, mikor áll le. Az iróniája éppen abban áll, hogy ezért nem tudnak igazi életet élni. Ezért van, hogy megisszák azt a pohár vizet, de az ízét nem érzik.
2. A tanulság közös nevezőre hoz és láncszemekként kapcsol össze minket. A lánc végén zsebóra függ, amelynek számlapja a múló időt mutatja. Tik-tak, tik-tak, halljuk - a ketyegés megtöri a csöndet, ám hiába látjuk, az idő múlását gyakran nem érezzük. Pedig minden másodperc nyomot hagy az emberben, még ha csak jön és megy, és harsonaszó nélkül halkan el is tûnik. (...) Melengető érzés, ha elég idő jut, és ha fogytán az időnk, az hidegen hagy minket. Cecelia Ahern
3. Abban a pillanatban (...), amikor elkezdtük mérni az időt, elvesztettük a képességünket, hogy átéljük az elégedettség érzését. Folyton-folyvást több időt követelünk, kapkodunk, hogy minél többet végezhessünk egy nap. Az élet egyszerû öröme odalett. (...) Ha méred az időt, nem éled az életet. Mitch Albom
4. Minden az időzítésen múlik. Egy másodperc, egy perc, egy óra mindent megváltoztathat. Annyi minden múlik ezeken a dolgokon - apró kis pillanatok, amelyek az életet alkotják. Sarah Dessen
5. Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket? Cecelia Ahern
6. Az idő lelassul, amikor az ember élete veszélyben forog. Minden másodperc hosszú perceknek tûnik, és a legkisebb történések is a memóriánkba vésődnek.
7. Mikor bármi rossz történik az emberrel - például megakadsz a matekdogában, vagy kilyukad a fogad, vagy megbotlasz a színpadon, és megmutatod mindenkinek a bugyidat -, az idő olyan lassan telik, hogy minden másodperc óráknak tûnik. De mikor valami remek dolog történik - hogy például életedben először igazán szerelmes leszel -, az idő olyan gyorsan repül, hogy egy teljes hét egy szempillantás alatt elszalad. Zoe Sugg
8. A születésünk pillanatától kezdve ketyeg az óra. Eljutunk az élet különböző szakaszaiba - először gyerekek vagyunk, azután felnőttek leszünk, munkába állunk, családot alapítunk, aztán egyesek megöregszenek, mások nem -, és egész idő alatt ketyeg az óra. Az ember néha megijed valamitől, történik vele valami, ami az órára emlékezteti. Talán rákos lesz, vagy meghal az egyik barátja. (...) Ilyenkor eszünkbe jut, hogy halandók vagyunk, és bármelyik pillanatban kiránthatják a lábunk alól a szőnyeget. Szerintem az emberek többsége nem fogja fel, milyen törékeny az élet. J. D. Barker
9. Az idő múlik. Még ha lehetetlennek tûnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik. Stephenie Meyer
10. Verd szét az órádat, és meg fogod látni, mivé válik az idő, ez nagyon érdekes. Megváltozik, és többé nem ismersz rá. Többé nem aprózódik el, nem hasad szét darabokra, órákra, percekre, másodpercekre. Az idő olyan, mint a higany: széttörheted, de újra nyomban összeáll, újra homogénné, alaktalanná válik. Az emberek megszelídítették, a zsebóráik és stoppereik láncára akaszthatták, és azok számára, akik így láncon tartják, egyformán telik. De próbáld csak meg, szabadítsd ki, és meglátod: minden egyes ember számára másként telik majd, van, akinek lassan, vánszorogva, elszívott cigarettákkal, be- és kilégzésekkel mérve, másoknak meg vágtat, és csak leélt életekkel mérhetni meg. Dmitry Glukhovsky