A mindenség titkát hiába ûztem, még fix pontot sem találtam az ûrben, csak egy gyöngyöt a tudás tengerében, az is eltört, mikor cérnára fûztem.

Kapcsolódó idézetek

1. Bejártam a világot. Láttam, amit még senki más, de semmi, semmi sem fogható a nyílt tengerhez.
2. Nem tudom a siker kulcsát, de a bukás titka, ha lenyûgözni próbálsz mindenkit.
3. A könyv mindenkinek ugyanazt mondja, de nem mindenki tudja olvasni. Én is a könyvet vádoltam, ahelyett, hogy magamban kerestem volna a hibát. Nem értettem meg, hogy magamba kell mélyednem; ez az út vezet az igazsághoz, csak így találhatom meg minden titkok nyitját. Nem találtam ki, hogy lelkünk a nagy alkimista, aki aranyat csinál az olcsó ólomból; nem sejtettem, hogy minden szívben ott bugyog az örök ifjúság forrása. Igazam volt, amikor megéreztem, hogy ezek a könyvek nem ok nélkül maradtak nálam, nem ok nélkül akadtam rájuk az utolsó pillanatban. A megmenekülés, az élet, a boldogság, minden bennük volt. Heltai Jenő
4. Én nem értettem meg a világot. Próbáltam megtanulni a törvényszerûségeket, de a világ folyton rögtönöz, döntő szerepet enged a véletlennek. Kaján Tibor
5. Megtaláltam a mennyországot és megragadtam, olyan erősen, ahogy csak tudtam, de szétfoszlott, akár egy testetlen fonal, és kicsúszott az ujjaim közül. Túl vékony volt, hogy megtarthassam. Maggie Stiefvater
6. Az emberi szeretet parányi morzsája jutott nekem; nagyra tartottam, azt hittem, igazgyöngy, ám elolvadt az ujjaim között, kicsúszott a kezemből, mint a jégdarab. Charlotte Bronte
7. Én mindig kerestem a korlátaimat, és a mai napig nem sikerült megtalálnom őket. De az én univerzumom nem is segít nekem ebben, mert nőttön nő, és nem engedi, hogy teljesen megismerjem. Paulo Coelho
8. Mindenféle korok filozófiai mûveivel megismerkedtem, és sok jó ötlettel találkoztam, de semmi nyomát nem találtam valamilyen mélyebb tudás felé való haladásnak. A tudományban ezzel szemben érezhető a folyamatos fejlődés. Max Born
9. Pár másodpercre azt is megértem, mi az a végtelen, de mikor megpróbálom elmagyarázni, az egészet elfeledem. Vad Fruttik
10. Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember. (...) S akkor megtudtam, hogy csak néha, nagyritkán kék a tenger, és hogy üres és szürke, még ha csillog is sokszor, az ember.