A múlt megidézése mindig a nemzet tisztaságán esett gyalázat felemlegetését jelenti, s a megbecstelenítést mindig valami külső ellenség hajtotta végre.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezet mindig próbálja elcsitítani a lelkiismeretet. Dmitry Glukhovsky
2. Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá. Erich Maria Remarque
3. Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember. Stephen King
4. Az ember természetéhez tartozik, hogy mindig mást akar hibáztatni.
5. Mindig gyûlöletes s mindig rossz vért szül, ha valaki egyik lelket a másikkal, egyik bátrat a másikkal, egyik szépet a másikkal, egyik családot a másikkal összehasonlítja. Miguel de Cervantes
6. A kevélységet mindig nyomon követi a romlás és a szégyen. Victor Hugo
7. A rab ember mindig eszményíti a rabságát. Borisz Leonyidovics Paszternak
8. Ártatlan emberek üldözése (...) mindig deformálja az össztársadalmat. Mindig a nagy hangon meghirdetett, vagy a mélyen elfojtott előítéleteket, gyanakvásokat, egyesek és embercsoportok közötti gyûlölséget, a szorongásokat gerjeszti. Viktor Emil Frankl
9. A múltat mindig újra kell értelmezni a jelen alapján. Frank Herbert
10. A múlt mindig a mának szól, ezért írják újra folyamatosan. Ungváry Krisztián