A nevetésünkből kihallottuk a fiatalságunkat, az pedig nem teljesen veszélytelen, amikor az ember a középkorúság küszöbére érve, az életben megrekedve, hirtelen hangokat hall a fiatalkorából.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egy fiatal fél a világtól, az élettől, a jövőtől, azt mindenki sajnálatosnak, oktalannak, neurotikusnak tekinti; az ilyen emberről azt tartják, gyáván kitér minden elől. De ha egy öregedő ember titkos borzongást, sőt halálfélelmet érez arra a gondolatra, hogy észszerûen várható élettartama már csak ennyi meg ennyi év lesz, akkor kínosan emlékezünk saját bensőnk bizonyos érzéseire; figyelmünket lehetőleg eltérítjük és a beszélgetést más témára tereljük. Az az optimizmus, amellyel a fiatal embert ítéltük meg, itt csődöt mond. Carl Gustav Jung
2. Azt hiszem, mire megöregszik az ember, aránytalanul felzaklatja egy fiatalnak a halála. Mi, öregek, számítunk arra, hogy meg kell halnunk. Agatha Christie
3. Amikor éppen elkezdesz megöregedni, akkor nagyon tudod értékelni a fiatalokat. Nem a ráncokról van ilyenkor szó, hanem a természetességről, a naivitásról, azokról a dolgokról, amik hirtelen meg tudnak nevettetni.
4. Fiatalkorában így áll hozzá az ember a dolgokhoz. Amikor a fiatalság kezd elmúlni, akkor már nem móka a móka. Agatha Christie
5. Bizonyos dolgok elkerülhetetlenek az életben, az öregedés is. Csûrhetjük-csavarhatjuk, az ember hajlamos erre, de nem tehetjük, hogy a tulajdon szemünknek ne higgyünk.
6. Mikor az ember fiatal, van egy elképzelése arról, milyen lesz majd idősebb korában. Hogy többé nem érez majd félelmet, és mindig tudni fogja, hogyan cselekedjen helyesen. (...) Aztán annyi idős lesz, amennyi én vagyok most, és rájön, hogy néhány értékes leckétől eltekintve ugyanúgy fél, és továbbra is rengeteg hibát elkövet. Végül is, mindannyian emberek vagyunk.
7. Minél idősebb lesz valaki, annál fontosabb, hogy ne legyen rossz a modora, annál feltûnőbb és ellenszenvesebb minden hangosság, otrombaság és félszegség. Ami fiatal korban még megjárja valahogy, később elviselhetetlen. Jane Austen
8. Ahogy beleöregszünk a középkorúságba, valami más változni kezd. Csökken az energiaszintünk. Megszilárdul az egyéniségünk. Tudjuk, kik vagyunk, és elfogadjuk magunkat, azokkal a tulajdonságainkkal együtt, amelyekért nem vagyunk odáig. És ez érdekes módon felszabadító. Már nem kell szívózni mindenért. Az élet olyan, amilyen. Elfogadjuk a ragyáival együtt. Mark Manson
9. Az idő (...) olyan lassan telik, amíg az ember fiatal, idősebb korunkban pedig olyan, mintha röpülne.
10. Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk. Richard Russo