Jane Austen

Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.

Ha a legértékesebb elvesztése ily könnyen pótolható mással, úgy a határozottságod az önfegyelmed talán nem is olyan nagyon csodálatra méltó.

Aki meg akarja szerettetni magát, legyen mindig tudatlan. Ha pallérozott elméről teszünk tanúbizonyságot, nem legyezgethetjük a mások hiúságát - s akad-e értelmes ember, aki az ilyesmit szívből el ne szeretné kerülni? Kivált, ha nő, s ha az a balszerencse éri, hogy tud valamit - jól teszi, ha ezt minél gondosabban eltitkolja.

Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki meginná a maga napi jó üveg borát, feleannyi baj sem lenne a világon, mint amit most látunk.

Hajlamosabb az oktalan méltatlankodásra, ha újra férjhez megy egy asszony, mint ha nem.

A férfiak mindig előnyben voltak velünk szemben, elmondhatták a maguk történetét, magasabb rendû neveltetésben részesültek; a toll is az ő kezükben volt. Nem ismerem el, hogy a könyvek bármit is bizonyítanak.

Nem csekélység egy nőnek, ha arról biztosítják, hogy huszonnyolcadik életévében semmit sem vesztett kora ifjúságának bájából.

Hízelkedni és másokhoz törleszkedni anélkül, hogy maguk is hízelkedést és törleszkedést kapnának másoktól, legföljebb ha fél élvezet.

Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?

Micsoda vad dolgokat képzel az ember, ha kedves önmagáról van szó, és mekkorát téved!

Sokszor van úgy, hogy a baj elmúlik, s az emlék mégis kellemes marad. Az ember azért még szerethet egy helyet, mert ott valami baj történt, csak akkor nem, ha ott másban sem volt része, csak kínban, bajban, szenvedésben.

Egy férfi sosem gyógyul ki abból, ha (...) szeretett... nem is szabad kigyógyulnia, de lehetetlen is.

Milyen ritka az igazi barátság a világon! És bizony (...), sokan csak akkor kezdenek komolyan gondolkozni, amikor már késő!

Megpróbáltatások idején valóban megnyilvánulhat az emberi lélek nagysága, de sokszor önzés és türelmetlenség uralkodik a betegszobában, nem pedig nagylelkûség vagy lelkierő.

Aki nagy szenvedéstől szabadult, vagy éppen visszaadta egészségét az Ég, annak nyitva áll a szíve a más baja előtt.

- Az én fogalmaim szerint (...), jó társaság az, ha okos, mûvelt emberek jönnek össze, akiknek van miről beszélniök; én csak az ilyet nevezném jó társaságnak. - Téved (...), az olyan nem jó, hanem a legjobb társaság lenne. A jó társasághoz elegendő a születés, a mûveltség és a jó modor... ámbár a mûveltség nem is olyan lényeges. Igazán csak a születés és a jó modor fontos; egy kis tanultság persze nem árt a jó társaságban; ellenkezőleg, igen hasznos.

A családi kapcsolatokat mindig érdemes ápolni, amint a jó társaságot is helyénvaló keresni.

Egy huszonegy-huszonkét éves fiatalember elképzelése arról (...), mi az "igazi" jó modor, teljes képtelenség, senki a világon nem süthet ki ennél ostobábbat. Annál, amit fiatal korában tesz az ember, s ahogyan teszi, már csak az nagyobb bolondság, amit mindezzel el akar érni.

Az ősz a hangulatok kiapadhatatlan forrásaként hat az érzékeny lélekre, és minden olvasásra érdemes költőt megihletett, hogy néhány mélabús sorban megörökítse.

Mikor házasemberek elkezdik hajtogatni nekem: "te is másképp beszélsz majd, ha nős leszel", erre csak annyit mondhatok: "én bizony nem"; mire megint csak az a felelet: "de mennyire!", és ezzel aztán vége is.