A nő csak egyet szeret, és ennek így is kell lennie, de akkor a férfi miért tehet meg mindig mindent? Miért van a lelkében annyi felesleges energia és mindent átölelő törekvés. Átölelő, elsődleges és átvitt értelemben is.

Kapcsolódó idézetek

1. Amit a nő a férfiban szeret, az soha nem más, mint az erő; az erősebb férfit a szíve mélyén már tulajdonképpen az az asszony is szereti, aki még azt hiszi, hogy a lelke egész odaadásával a gyengébbhez ragaszkodik; rövid idő kérdése, hogy a gyengébbet, a legyőzöttet elfelejtse és az erősebbet imádja.
2. Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt - azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
3. Egy férfi nem akarja, hogy a partnerének fontosabb legyen, mint amilyen neki a partnere. (...) Egy férfi nem akarja, hogy valaki testét-lelkét birtokba vegye. Vannak nők, akik birtokolni akarnak, érti? Ez az enyém, hozzám tartozik! És ezt nem tudom elviselni; egyetlen férfi nem képes ezt elviselni! Inkább elmenekül, szabad akar lenni. Azt akarja, hogy a nő legyen az övé, és nem fordítva! Agatha Christie
4. Amikor egy férfi beleszeret egy nőbe, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek nő - sőt, tökéletes! Úgy szeretem, ahogy van, és remélem, soha nem változik meg!" (...) Amikor viszont egy nő beleszeret egy férfiba, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek ember, de egy kicsit dolgozni kell rajta." Ez csírájában hordja a katasztrófát. Az eltérő elvárások mindig konfliktushoz vezetnek.
5. A nő egyre inkább tudja, hogy csak a szerelem révén éri el a teljesebb önmegvalósítást, amiként a férfi sejteni kezdi, hogy csak a szellem ad igazi értelmet életének, és alapjában véve mindketten a kölcsönös lelki kapcsolatot keresik, mert a szellem szeretete és a szeretet szelleme a beteljesülést igényli. Carl Gustav Jung
6. A férfinak jelenthet a munka úgyszólván mindent, (...) de a nő mindig lényének csak egy részét veti be a munkába, az igazi, a létfontosságú rejtve marad. David Herbert Richards Lawrence
7. Az elmélkedésre való hajlandóság megnyugtatta talán a nőt, mint ahogy a férfit megnyugtatja, de szomorúvá teszi. Talán mert megoldhatatlan feladatot lát maga előtt. Először fel kellene borítani a társadalom egész rendjét, és aztán újjáépíteni. Másodszor: a férfinem lényegét vagy legalábbis öröklött szokásait, amelyek már szinte természetévé lettek, kellene gyökeresen megváltoztatni. Csak akkor foglalhatná el az asszony magához méltó, tûrhető helyét a világban. És végül, ha mind e nehézségeket sikerül legyőzni az alapvető újításokkal, még mindig semmire se mehet a nő, amíg önmagát még gyökeresebben át nem formálja. Kérdés, nem pusztul-e el akkor éppen az az éterikus valami, ami az asszony igazi lénye. Súlyos problémák ezek, és gondolkodással sohase birkózhatik meg velük senki. Az asszony is csak egy módon oldhatja meg őket. Abban a pillanatban, amikor szíve kerekedik felül, az egész kérdés elillan. Nathaniel Hawthorne
8. A nők természetüknél fogva "adnak". Szeretnek adni, a lényegükhöz tartozik. A férfiak ezzel szemben természetüknél fogva elvesznek. Szeretnek elvenni, azzal határozzák meg magukat, hogy mennyit tudnak "szerezni".
9. Mindent újra kezdenék, mert örök feszültség bennem a lényed, és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég. Hát nyilván az életem mélyéből támadt szerelem az, amit irántad érzek, nemcsak a férfi vágya a nő után. Mert ilyesmire csak a szerelem képes.
10. Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit. Karinthy Frigyes