A normális gyereket minden szíre-szóra, minden helyzetben, minden alkalommal fényképezik; látható, amint először fürdik, amint elfújja az első gyertyáját, megteszi első lépéseit. Ellágyulva nézi az ember. Lépésről lépésre követi fejlődését. A fogyatékos gyerkőcnek az ember nem szívesen követi a visszafejlődését.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki a maga módján élvezi a mozgást, akár egy gyerekről van szó, aki első bizonytalan lépéseit teszi, akár egy szabadon mozgó, kerekesszékes felnőttről, akár egy gyalogosról. A lényeg, a mozgás jellegétől függetlenül, a világ megtapasztalása.
2. Az ember fejlődésének módja egyedi; nincsenek szabályok, és számtalan módon végbemehet. Van úgy, hogy hirtelen és azonnal felismer valamit. Olyan belátásra tesz szert egy pillanat alatt, amely örökre megváltoztatja az életét. A fejlődés máskor lassú és óvatos.
3. Minden gyereknek van a családi hátterében vagy a személyiségében valami olyan, ami valójában nem probléma, csak mások szemében az. Mindenki a maga módján egészségesen nem normális. Az egyik gyerek kövér, a másik szemüveges, a harmadik néger, a negyediknek egy anyukája sincs, a másiknak meg kettő van. Ki mondja meg, hogy közülük ki a normális?
4. Nagyon különbözőek vagyunk, és mindenki másképp viseli azt a zsákot, amit kap az élettől. Nem minden fogyatékosnak könnyû megbirkóznia a saját adottságaival, ahogy szemmel láthatóan ép embereknek sem könnyû megbirkózni a saját életükkel.
5. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. Rudolf Steiner
6. Minden épen és egészségesen született gyermek teljes embernek érzi magát. Nem úgy a lánygyermek. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett, amikor még beszélni sem tud, úgy néznek rá, olyan szemmel és olyan tekintettel, amely arról árulkodik, hogy "nem teljes értékû", "valami hiányzik belőle". Születése napjától kezdve a halála pillanatáig ez a kérdés fogja kísérteni: "Miért?" Miért kedveznek jobban a fivérének, noha egyformák, vagy a lánygyermek sok tekintetben, esetleg bizonyos vonatkozásokban akár még kiválóbb is lehet nála? A lánygyermek először akkor tapasztalja meg a társadalom agresszióját, amikor nem örülnek a világra jövetelének. Rahaf Mohammed
7. A csecsemők csecsemők. Az, hogy fiúk vagy lányok-e, számukra egyre megy, és nekünk sem kell, hogy ez problémát jelentsen. A csecsemők szeretik, ha dajkálják őket, ha játszanak velük, ha csiklandozzák őket, és szeretnek gügyögni is; fel akarják fedezni a világot, és azt akarják, hogy dobálják őket. Steve Biddulph
8. Ismered azt az eufémizmust, hogy várandós? Micsoda telitalálat! Egy kisbaba születése - feltéve, hogy egészséges - olyasmi, amit nagyon vár az ember. Jó dolog, nagyszerû, örvendetes, hatalmas esemény. És attól fogva minden jó dolog, ami velük történik, egyúttal veled is történik. Persze a rossz dolgok is (...), de tudod, az olyasmik is, mint az első lépések, az első randik meg a zsákfutásban szerzett első helyezések. A gyerekek elvégzik az iskolát, megházasodnak, nekik is gyerekeik lesznek - bizonyos értelemben mindent megismételhetsz. Lionel Shriver
9. A normális viselkedést a legnehezebb utánozni. Van benne valami gondtalanság, amit lehetetlen imitálni. Ha az ember eltúlozza, rögtön észreveszik, és gyerekesnek tartják érte. Lena Andersson
10. Ha egy gyerek összekeni magát, miközben csokikrémet eszik, mindenki nevet; de ha fogyatékos a gyerek, nem nevetünk. Õ soha nem nevettet meg senkit, ő soha nem fog nevető arcot látni, vagy csak azt látja, hogy a gúnyolódó hülyék kinevetik. Jean-Louis Fournier