Ha egy gyerek összekeni magát, miközben csokikrémet eszik, mindenki nevet; de ha fogyatékos a gyerek, nem nevetünk. Õ soha nem nevettet meg senkit, ő soha nem fog nevető arcot látni, vagy csak azt látja, hogy a gúnyolódó hülyék kinevetik.

Kapcsolódó idézetek

1. Soha, soha, soha nem érzek együtt veletek Könnyes lehet a szemetek, de nem érdekel a lelketek Akkor is elmebeteg maradok, ha belegebedek Ha síró gyereket látok, én a szemébe nevetek.
2. Könnyebb nevetni, mint sírni. Ha rám tör a sírhatnék, egyedül teszem. De a nevetés összehozza az embert. Nevetni együtt is tudunk. Juszra Márdini
3. Szégyen kinevetni mások betegségét és bánatát, de a betegséget és a bánatot is úgy kell elviselni, hogy ne fakasszon nevetést. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
4. Azok az emberek, akik soha nem sírnak, tele vannak könnyekkel. De azok az emberek, akik sosem nevetnek, nincsenek tele nevetéssel, az látszana!
5. Nincsenek ártatlan tréfák, ámbár vannak ártatlan nevetések. Nevetünk, amikor - megszabadulva valamilyen feszültségtől, szorongástól, tehertől - hirtelen megkönnyebbülünk. Nevetünk örömünkben, amikor váratlanul sikerül valami. Nevetünk, amikor gyerekeink valami kedveset mondanak vagy tesznek; amikor szerelmünk ránk mosolyog; amikor boldognak érezzük magunkat. Vannak másféle nevetések is. Nevetésünk lehet ártatlan és gonosz, angyali és ördögi. Nevethetünk örömünkben és kínunkban. Nevetünk, amikor boldogok vagyunk, és nevetünk olyankor is, amikor inkább sírni volna kedvünk. Hankiss Elemér
6. Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk. Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk. Gárdonyi Géza
7. Van az úgy néha, hogy az embernek muszáj nevetnie. Csak úgy, semmiért akár. És ilyenkor aztán senki-semmi vissza nem tudja fojtani a nevetést. Stephen King
8. Aki nem tud teli szájjal nevetni egy viccen, egy könyvön, egy sztorin, egy szituáción, annak valami nagy-nagy baj van az életében. Az beteg. Koós János
9. Nagyon különbözőek vagyunk, és mindenki másképp viseli azt a zsákot, amit kap az élettől. Nem minden fogyatékosnak könnyû megbirkóznia a saját adottságaival, ahogy szemmel láthatóan ép embereknek sem könnyû megbirkózni a saját életükkel.
10. Bármilyen fogyatékaink legyenek is, az öregkor félresöpri őket, elég alaposan. Ilyenkorra mindenkinek az arca elszenvedett valamit, nem csak a miénk.