A pályaválasztás olyan, mint a kockavetés: vagy hatot, vagy vakot vet az ember. Lehet számítgatni, tervezgetni; de sorsunkat valaki más igazgatja.

Kapcsolódó idézetek

1. A pályaválasztás magánügy, nem lereagálandó tény, nem egy felvetett kérdés, nem feldobott labda és nem népszavazás tárgya. Rosszul dönteni is magánügy. Azt hiszem, úgy általában dönteni magánügy. Szabó Eszter
2. Mindenkinek megvan a maga kijelölt útja, ez azonban nem lehet egyedüli meghatározója a sorsunknak. Bizonyos dolgokban magunknak kell dönteni, választani a különféle lehetőségek közül.
3. Eleinte magam is azt hittem, a sorsa mindenkinek meg van írva. Aztán, ahogyan minél több emberrel beszélgettem, úgy kellett rájönnöm, hogy ez nem teljesen így van. Dolgaink igenis tőlünk függnek. Pillanatok és lehetőségek vannak, és mi döntjük el, mikor melyiket választjuk.
4. Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz. Richard Russo
5. Vannak emberek, akik rosszul döntenek a pályaválasztáskor, emiatt sem tudásuk, sem tehetségük legjavát nem képesek nyújtani. De vannak olyanok, akik bármihez kezdenek, tökéletesen és becsületesen elvégzik.
6. A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...). Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el. Rafael Ábalos
7. Teljes mértékben (...) hiszek a sorsban, de abban is hiszek, hogy mi magunk irányítjuk a sorsunkat, és nem vagyok biztos benne, melyikben hiszek jobban. Szerintem az élet kicsit olyan, akár egy fa. És számtalan ága közül választhatunk. Nos, nézetem szerint itt lép be a saját sorsunk irányítása. Ha egy bizonyos ágat választunk, akkor az életünk az egyik irányba halad, a sors pedig attól kezdve sodor bennünket.
8. Hiszem, hogy van egy kéz, amely irányítja a sorsunkat. Csak nem bánik mindig finoman velünk. (...) Nincs sok választási lehetőségünk. Logikus érvekkel és előretervezéssel nem sokat tudunk befolyásolni a sorson. A többi pedig... valaki mástól függ. Az, hogy hová sodor az élet, kit ismerünk meg, mi történik a szerelmünkkel... az ilyen dolgok eldöntésébe nincs beleszólásunk. J. R. Ward
9. Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tûnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva.
10. A pályaválasztás lényege nem csak az, hogy a munkaerőpiacon mit csinálunk majd később, hanem hogy miként fogjuk szemlélni a világot, a létezést, az embereket. Pályát mindig lehet módosítani, de szakmai alapidentitást soha.