Ugrás a tartalomra
A párkapcsolat stádiumait a fingás mutatja a legjobban. Az első stádium a cinkos hallgatás. Ez egy fantázia időszak, amikor mindkét fél úgy tesz, mintha a belőlük nem távoznának gázok. Ezt az illúziót hamar összetöri az első feszengő kérdés: "Juj, te fingottál?", majd ezt követi a kínos igazság beismerése. Ez jelzi egy meghittebb korszak eljövetelét. Ezt a korszakot úgy hívom, hogy "fingnászút", amikor mindkét félnek a másik gázai a legaranyosabb dolgok a világon. De persze egyetlen nászút sem tart örökkön-örökké, és ezzel el is érkeztünk a kritikus fingelágazáshoz: a fing vagy elveszíti szórakoztató és zavarba ejtő mivoltát, és ezzel igazi szerelmet jelez, vagy idegesíteni kezd, undort kelt, és ezzel szimbolizálja mindazt, ami gyûlölt és utálatos az egykori szerelemben.
Kapcsolódó idézetek
-
A szerelemnek három stádiuma van; az első a legszebb (...). Az első stádium ugyanis az, melyben ábrándozunk, midőn nem a szerelem él mi bennünk, de mi a szerelemben. Második stádium, melyben féltékenyek vagyunk: csupa önzés, csupa anyag! Harmadik stádium az, melyben kiábrándulunk.
-
Az ember csalódik, vagy csalódottá teszik, ha szerelmet és életre szóló kapcsolatot keres. Jobb, sokkal jobb, ha az ember a pillanatot élvezi, fenékig üríti az élvezetet, aztán továbbáll.
Nora Roberts
-
Biztos ismeritek azokat a feszült pillanatokat, amikor az egyik hazudik, a másik meg tudja, hogy hazudik, és a hazug is tudja, hogy a másik tudja, hogy ő hazudik, de olyan kínos az egész, hogy inkább mindketten csendben átsiklanak fölötte, csak ne kelljen szembe nézni vele.
Steve Callaghan
-
Minden kapcsolat izgalmas része az elején érzett rajongás, az igazi szerelem pedig az azután következő unalmas szakasz.
-
Ha először utazik valaki, a tulajdon fatornyos falujától különböző minden táj elbûvöli. A szerelem után ez adja a legnagyobb vigaszt és gyönyört. Nem lehet észre nem venni a fontos, új dolgokat, elárasztják az érzéki benyomásokat pusztán visszatükröző agyat. Feledésbe merült a szeretett alak, elszáll a szomorúság, a halál árnyéka is eltûnik. Gomolygó érzések valóságos tengere tárul fel a hatásvadászó, közhelyszerû kijelentés mögött: elmegyek.
Theodore Dreiser
-
Most azt mondod: szerelmes vagyok! - miközben önbizalomhiányod van. Ez azonban nem szerelem, hanem biztonság utáni vágy, amivel az a gond, hogy előbb-utóbb kialakul belőle a társfüggőség. És ez azzal fog járni, hogy amit párkapcsolatnak hívsz, az egy hatalmas játszmarendszerré és háborúvá változik. "Hol voltál, merre voltál? Szeretsz, nem szeretsz, biztosan szeretsz? Megcsalsz, nem csalsz meg?" - Sokáig sorolhatnám a jellemző kérdéseket, amelyek mind azt eredményezik, hogy meg fog szûnni a kapcsolaton belüli bizalom.
Csernus Imre
-
A nászutadon találkozol a lelki társaddal, vagy a legjobb barátnőd bemutatja neked élete szerelmét, akiről kiderül, hogy valójában a te életed szerelme. Csak az időzítés rossz, pedig máshol, más időben, valószínûleg mûködhetett volna. A szerelem néha már csak ilyen szar lapokat oszt.
-
Ha valakit szeretsz, tényleg szeretsz, akkor semmi más nem számít. Néha-néha lesznek ugyan próbatételek, amiket ki kell állni; ha nehézségek merülnek fel egy kapcsolatban, akkor az egyik fél, vagy mindkettő, elgondolkodik rajta, hogy túl sok ez a nehézség számára, és megfontolja, hogy kiszálljon-e a kapcsolatból. Lehet, hogy a pár egyik tagja érzelmileg bezárkózik, mert megbántották a múltban. Vagy lehet, hogy a másik annyira hozzászokott már, hogy egyedül van, hogy nem tudnak együtt párként funkcionálni. Vagy talán az egyikük cipel magával valamilyen terhet - legyen az fura család, depresszió, bármi -, és elfut a másik elől, mert fél. A helyzet feszültté válik. A kapcsolat jövője hirtelen megkérdőjeleződik. De aztán az utolsó másodpercben az egyik vagy mindkét ember rájön, hogy a szerelem bármilyen problémát legyőz, majd egymás karjaiba rohannak, és összeölelkeznek. Fura család, elköteleződési nehézségek - bármi is a probléma, félrehull. Csak ilyen egyszerûen. Egy beszélgetés, egy vita, egy veszekedés... és már meg is van oldva. Örökre.
-
A szakítás sok szempontból olyan, mint a halál: az ember, aki voltam, kimúlik, az élet, amit elterveztem, füstbe megy... cinkes! Az első fázis a sokk. Az érzéketlen zsibbadtság. Ilyenkor olyan az ember, mint az erdőtûz után megperzselődött, odvas, de valahogy mégis állva maradt fa. Mintha elfelejtettek volna szólni, hogy aki meghalt, az szíveskedjék lefeküdni a földre. (...) Mi a második fázis? (...) A düh. Az a bizonyos, "mit mûveltél velem, jobb nekem nélküled, soha nem is szerettelek!" típusú düh. (...) Az indulat jó. A tûz melegít. A gőzt ki kell engedni. És az indulat segít talpon maradni, amikor az ember legszívesebben összegömbölyödne a padlón, mint egy riadt örvös tatu.
Emma Chase
-
A mámor időszakában mindenki a legszebbik szerepét játssza el, igyekszik megfelelni a róla alkotott fantáziának. S amikor az együttélés során kiderül, hogy mégsem olyan - magára vonja társa haragos csalódottságát, gyûlöletét.
Popper Péter