A reménytelenség csak addig elviselhető, amíg az ember el nem veszíti a reményt.

Kapcsolódó idézetek

1. A reményt meg kell tapasztalni, mielőtt az ember megérezné a hiányát. Nora Roberts
2. A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen. Eckhart Tolle
3. Az ember mindaddig tehetetlen, amíg nem félnek tőle. Ken Follett
4. A reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát. Rabindranath Tagore
5. Amikor már az embernek semmije se marad, csak a reménye, az már a tökéletes reménytelenség maga. Csoóri Sándor
6. Az ember csak véges szenvedést képes elviselni, mielőtt úgy kezdené érezni, hogy a túlélésért vívott küzdelem túl nagy erőfeszítés. Jeff VanderMeer
7. A remény mindenféle nevetséges, irreális helyzetekbe tudja sodorni az embert.
8. Nem lehet elviselni az emberi szenvedés tudatát másként, mint abban a reményben, hogy végül eljön valamiféle igazságszolgáltatás. Hogy egyszer mindenki megkapja azt, ami jár.
9. Az emberek bármilyen veszteséget kibírnak mindaddig, ameddig képesek önmaguk maradni. Edgar Lawrence Doctorow
10. Az elválás és a kétségbeesés is elviselhető, ha legalább egy halvány reménysugár van, ami éltesse az embert.