Ken Follett

Az ember mindaddig tehetetlen, amíg nem félnek tőle.

Aki esküt tesz, a lelkét kockáztatja. Csak akkor esküdjék meg az ember valamire, ha biztos benne, inkább meghal, mint hogy megszegje.

A hatalom és vagyon világa azt követeli, hogy az ember legyen gyanakvó, követelőző és makacs.

Nem sok ember akad, aki kimondja azt, amit gondol, és azt teszi, amit mond.

A becsület olyan, mint a kard, így mondta apám: ne hadonásszunk vele fölöslegesen, akkor rántsuk ki, ha próbára kell tenni.

Egy hadsereg olyan, mint egy sáskajárás, lekopasztja a földet.

Ha a csatára gondolt, bátorságot látott a veszéllyel, egykedvûséget a szenvedéssel, hősiességet a balsorssal szemben. De itt nem volt más, csak kínszenvedés, jajgatás, vak rettegés, megtört testek és a küldetésbe vetett hit teljes hiánya.

Ha száz dollárral tartozol, akkor a bank parancsol neked, ha egymillióval, akkor te parancsolsz a banknak.

Egy gyermek olyan, mint egy forradalom (...): az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.

Az ember nem azért szereti a családját, mert kedvesek és figyelmesek. Azért szereted őket, mert ők a családod.

Senki nem akar háborút (...). De a háború néha jobb, mint a másik megoldás.

A kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.

A népnek mindig kell valaki, akit gyûlölhessen, és a sajtó mindig kész kiszolgálni ezt az igényt.

Különös (...), ha egy férfi megbolondul egy nőtől, a feleség mindig a nőt utálja, nem a férjét.

Csak egy kicsit kell ferdíteni az igazságon, hogy pokolszaga legyen.

Feladni a boldogságot, az olyan, mintha kincseket szórnál a tengerbe. Sokkal rosszabb, mint bármilyen bûn.

Nem reménykedhetünk abban, hogy megértjük a világot - mi csak csodálhatjuk döbbenten azt, amit Isten teremtett. Az igaz tudás csak a kinyilatkoztatással szerezhető meg.

Ahogy öregedett, sok mindent megtanult, de bölcsebb nem lett. Valójában úgy érezte, egyre többet tud, és egyre kevesebbet ért.

Maradandó érzés is megszülethet később, egyszerûen attól, hogy együtt élnek és mindent megosztanak egymással; hiszen a csaknem hisztérikus vágy, ami összehozta őket, idővel bizonyára csillapodni fog...

Azon kezdett töprengeni, vajon valóban újságíró akar-e lenni. Többnyire unalmas favágás az egész, semmi más. Persze néha akad egy-egy véletlenül, ünnepélyes pillanat, ha sikerül valami, jól sül el egy riport és közvetlenül a főcím alá szedik az ember nevét; vagy ha horogra akad egy nagy sztori, és nyomban hatan-heten lógnak egyszerre a telefonon, a konkurenciával és egymással is versengve az elsőségért...