A reneszánsz idején élt egy Michelangelo nevû mûvész. Egy nap megkérdezték tőle, hogyan faragja a szobrait. Azt válaszolta: "Pusztán a két kezemmel minden feleslegeset lefaragok." Érted? A szépség abban rejlik, ha nincs semmi felesleges, semmi mocsok.

Kapcsolódó idézetek

1. Michelangelo azt mondta, hogy tisztán látja a készülő szobrot minden egyes márványtömbben, és neki nincs más dolga, mint hogy lehámozza róla a felesleges, durva falakat, melyek magukba zárják. Én azért küzdök, hogy az emberek lássanak keresztül a megmunkálatlan falakon, hogy meglássák az igazi lényemet.
2. Michelangelo szerint akkor tudjuk eldönteni egy szoborról, hogy melyek a nélkülözhetetlen részei, ha ledobjuk egy hegyről. A felesleges részek úgyis letörnek róla. Néha az élet is pont ilyen, letaszít minket a hegyről. Amikor leérünk az aljára, csak a fontos dolgok maradnak velünk, és tisztán látunk, amikor kitartunk amellett, amit tudunk.
3. Rögzíteni a pillanatot, mikor a szépség, ez az anyagból és lélekből kiégetett, törékeny és zománcszerû tünemény, cserepekre törik egy asszony arcában, mert felbomlott az a lelki és jellembeli összetétel, melynek a külső szépség csak következménye volt. "Furcsa, megcsúnyult!" - mondják az emberek, és vállat vonnak. Igen, megcsúnyult, mert belülről elrohadt. Szépnek lenni annyi, mint ártatlannak lenni, a szó hősies értelmében. Minden más csak kozmetika. Márai Sándor
4. A szépség belülről fakad. Lehetnék én akármennyire kigyúrt, ha belül nem lennék szép, a lelkemben nem lakna mûvészet, muzsika és tartalom, akkor ez a test üres porcelánbaba lenne.
5. A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mû. A nagy mû. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerû. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Õ mosolyán. Csitáry-Hock Tamás
6. A szépség, ha üres, csak annyi, mint egy kép a falon. Különben is, képzeld el: leszeded róla a selyemruhát, a fél mázsa smukkot, a húszcentis vakolatot. Mi marad belőle? Valószínûleg csak egy zörgő csontváz. Vavyan Fable
7. A világban (...) számtalan szépség van, amiket magamba gyûjthetek, s eggyé válva szépítik az életet. De hiába minden szépség, ha a legfontosabb hiányzik belőle. Mert akkor ízetlen, használhatatlan, élvezhetetlen az egész. Ha te hiányzol belőle. Csitáry-Hock Tamás
8. A mûvészet kivési a Szépség tiszta arcát, és szinte észrevétlen kitölti életünket, az élményeket és a napokat egybefûzve. Konsztantinosz P. Kavafisz
9. A szépségnek nem kell feltétlen üresnek lennie. A szépséget meg lehet tölteni tartalommal is. A csúnyaságot is, de a szépséget is. Az, hogy valami szép, nyilván egy esztétikai fogalom, de ha azt valaki személy szerint megtölti tartalommal, például azzal, ahogyan leéli az életét, akkor a szépség differenciáltabb lesz. Pataki Ági
10. Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre, s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerû utcaseprő, aki jól végezte a munkáját. Martin Luther King