A romantikus ideálok a vérünkben lüktetnek, és gyakran meg sem kérdőjelezzük azokat. Annyira megszállottan kergetjük az ideánkat, hogy észre sem vesszük a lehetséges megfelelő partnereket, vagy kilépünk a kapcsolatainkból, amint a szikra kihuny. Hibáztatjuk a párunkat, hibáztatjuk önmagunkat, de nem kérdőjelezzük meg a csalfa voltát annak, amit keresünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A romantikus szerelem mindennél erősebben táplálja bennünk a teljesség utáni vágyat. A kapcsolat általában úgy indul, hogy azt hisszük, meg fogjuk ismerni a másikat, és titokban azt reméljük, hogy mindenben egyetértünk. Ehelyett a végén kiderül, hogy sokkal inkább magunkat ismertük meg. Audrey Hepburn
2. Sajnos napjainkban általában a (...) romantikus szenvedélyt értik szerelem alatt. Két ember meglátja egymást, kölcsönös fizikai vonzalmat éreznek, élvezik, ha együtt lehetnek, és gyorsan "egymásba szeretnek". Nem állnak meg, hogy átgondolják: ők ketten máshonnan jönnek, más értékekkel rendelkeznek, és mást várnak a kapcsolattól. Nem gondolják végig, mit is jelent egy életre szóló társkapcsolat kialakítása és ápolása.
3. Mi a romantika? Csak múló hangulat, és a saját érzéseink kivetítése egy másik emberre, akit ideálisnak látunk. Egy románc nem más, mint illúzió. Ezért én arra törekszem, hogy lerakjam egy tartós partnerkapcsolat alapjait. Ebből lehet később akár szerelem is. És ha az alapok erősek, akkor a szerelem is mély és tartós lehet, amely kibírja a sorscsapásokat.
4. A szerelmek azért múlékonyak, mert alapjuk az önzés. Ezt senki sem ismeri be, sőt éppen az ellenkezőjét gondolja, mégis így van. Magunkat szeretjük a másikban, akit a legszívesebben bekebeleznénk, fölfalnánk, soha ölelő karjaink közül ki nem eresztenénk, s ha mégis elmegy, úgy érezzük, hogy testünk s lelkünk kitépett darabját is magával viszi. Müller Péter
5. Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt. Wass Albert
6. A romantikus szerelem olyan rendkívüli erejû érzelmeket vált ki, hogy képesek vagyunk átértékelni, mit is tartunk vonzónak, sőt, még az "objektív" szépségre vonatkozó vélemények sem számítanak. Norman Doidge
7. Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyûlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt. Étienne Rey
8. Mi ez a szarság a szerelemmel? Hogyan őrülhetünk meg ennyire? Az idő, amit elfecsérelünk! Ha egyedül vagy, azért bőgsz: "rátalálok?" Ha nem, "szeret annyira, mint én őt?", "szerethetünk egy embernél többet is az életben?", "miért szakítunk?" Ez a sok hülye kérdés! Pedig nem vagyok tájékozatlanok! Olvasunk szerelmes történeteket, tündérmeséket, regényeket, nézünk filmeket, és mindegyik csak egyről szól: szerelem, szerelem, szerelem.
9. Egy éretlen ember a "használd és dobd el" tárgyakra vonatkoztatott, modern időkben trendivé vált értéktudatot viszi át a párkapcsolataiba, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látna, és idővel, a tûz lanyhulásával riadtan pislog körbe. Így kapcsolatról kapcsolatra vándorol, mert szerinte azok mindig "sikertelenek", kihûlnek valamiért, és elvesztik varázsukat. (...) Az érett szerelem nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes. Hanem éppen hogy dinamikája van, van benne közeledés, távolodás, meg kell élnünk mélységeket és magasságokat is együtt.
10. Ha egy férfit szeretve megcsordul szívünk, mi ugyan nem vakulunk el! Képesek vagyunk róla reális képet alkotni. Alapnak. Erre úsztatjuk rá a pasik illúziómását, amelyet dúsgazdag képzeletünk hozott létre a vonzóbb személyiségjegyekből. Ezen a totemoszlopon már hangsúlyosabbak a pozitív vonások. Vavyan Fable