Mi ez a szarság a szerelemmel? Hogyan őrülhetünk meg ennyire? Az idő, amit elfecsérelünk! Ha egyedül vagy, azért bőgsz: "rátalálok?" Ha nem, "szeret annyira, mint én őt?", "szerethetünk egy embernél többet is az életben?", "miért szakítunk?" Ez a sok hülye kérdés! Pedig nem vagyok tájékozatlanok! Olvasunk szerelmes történeteket, tündérmeséket, regényeket, nézünk filmeket, és mindegyik csak egyről szól: szerelem, szerelem, szerelem.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem tévedés abban az értelemben, hogy amikor szeretünk, nem olyannak szeretjük szerelmünket, amilyen valójában, hanem egy olyan tökélyt szeretünk benne, amellyel nem rendelkezik. A szerelem őrült, mert elhiteti velünk, hogy a másik nélkülözhetetlen számunkra, és hogy mindig szeretni fogjuk, pedig talán csak egy epizód az életünkben. A kiválasztottság illúzió, de olyan illúzió, mely végső soron jó szolgálatot tesz nekünk, hiszen a szerelem hatalmas távlatokat nyit előttünk.
2. A szerelem önző dolog, arról szól, hogy meg akarunk ismerni valaki mást, és rajta keresztül meg akarjuk ismerni önmagunk és a világot. A szerelem bolondság, gyönyörû, vad és őrült állapot, egyszerre függeni kezdünk valaki mástól, semmit sem akarunk többé csak őt, a nagy Õ-t, azt, akibe beleszerettünk, akinek egyszerre szépnek halljuk a hangját, szépnek látjuk a szemét, a haját, az alakját, mindenét. Õt akarjuk, semmi mást nem akarunk. Nem vagyunk többé a magunk urai, elkapott egy ismeretlen, és legyőzhetetlen erő, magával ránt elkerülhetetlenül, olyan, mint a gravitáció. Dragomán György
3. Képes lehet az ember arra, hogy a szerelmet megállítsa az időben? (...) Megpróbálhatjuk, de ezzel pokollá tesszük az életünket. Én nem ugyanazzal az emberrel élek házasságban több, mint húsz éve. (...) Sem ő, sem én nem vagyunk már ugyanazok, és éppen ezért elevenebb a kapcsolatunk, mint bármikor volt. Nem várom el tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint amikor megismertem. És ő sem várja el tőlem, hogy ugyanaz az ember legyek, mint akivel először találkozott. A szerelem túl van az időn. Vagy jobban mondva: a szerelem az egyetlen pontba (...) sûrített idő és tér, amely folyton változik. Paulo Coelho
4. Az ember a természetellenest teszi meg erénynek, s szégyelli azt, ami természetes. Hogyan szerethetünk valakit földöntúli szerelemmel, mikor tudjuk, hogy szakadatlanul mûködő bélrendszerrel rendelkezik? A szerelem tárgya, amint a tyúkszemét metéli! Ha a megvadult szerelmesnek rendszeresen végig kellene néznie titokban, hogy mit csinál imádottja, amikor egyedül hiszi magát, ugyan meddig tartana a szerelme? Férfi és nő: ennyi az egész. A többi sallang, cifraság. Száraz Miklós György
5. A szerelem varázslatos, romantikus, féktelen... de a szerelem és a szeretet két külön dolog. Vagy? Nem így van? Senki sem bír éveken keresztül szerelmes lenni. Amikor az ember szerelmes, nem tud másra gondolni, elfelejti a barátait, a munkáját, az éhséget. Ha egyfolytában szerelmesek lennénk, éhen pusztulnánk. A szeretet azt jelenti, hogy... olykor-olykor szerelmesek vagyunk. Józanul. Fredrik Backman
6. Csak ennek van értelme. Szeretni valakit ''csak''. Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani. Csitáry-Hock Tamás
7. A szerelem mindenkit meghülyít. Olyan, mint a háború, az éhínség, vagy az olajszennyezés, egy idő után már nem emlékszünk, mi tett minket boldogtalanná a történelemben. Második alkalommal talán még nehezebb szembesülni a ténnyel, hogy nem szeretnek viszont, akkor már tudod, mit éreztél az első csalódáskor. Amikor először vagy szerelmes, az valami hihetetlen érzés. Másodszorra viszont, miután már összetörték a szíved, óvatosabbá válsz. Egy kicsit érzékenyebb leszel attól, hogy eldobják az érzéseidet, de mégis beleesel a csapdába újra és újra és újra... Ian Joseph Somerhalder
8. Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.
9. A függő szerelme talmi, hamis. A függő megőrül érted, rajong, akar, százezerszer is kíván, csak téged! De miért? Mert visszatükrözted őt egy pillanatra. Kis törött tükrök, de a szemfényvesztéshez elég! Rajong érted, vagy mert rád kattant, ugyanúgy, mint az italra és egyebekre, és onnantól - nem számít, milyen vagy valójában, mániákusan akar - vagy azért fûtődik túl, mert kapott két jó szót, és ez már elég a lánghoz. Magát akarja látni a függő egy sokkal szebb kiadásban. Csakhogy ugyanúgy, mint mindenben, ebben sem elég semmi, növelni kell a dózist, menni kell tovább. Már nem vagyok olyan fantasztikus? Ez félelmet kelt, inkább szakítani, és ragyogni a következő ránk csodálkozó, csillogó tekintetben. Karafiáth Orsolya
10. A szerelem sebezhetővé tesz. Érzékeny dolog. Törékeny. És én elveszek ezekben. Ha szerelmes vagyok valakibe, hajlamos vagyok eltünedezni. Sokkal egyszerûbb néhány hónapig imádattal nézni egymásra, gyûjteni a szép emlékeket, és belsős poénokkal viccelődni, majd elmenekülni abban a másodpercben, amikor a dolgok kezdenek komolyra fordulni, majd megismételni az egész körforgást egy új személlyel. Jennette McCurdy