A szabadság szót (...) túl sokszor hallottuk emlegetni túl könnyedén, túl sokszor hallottuk, amint visszaéltek vele, és túl gyakran alkalmazták épp az ellenkezőjére. Élei lepattogzottak, fénye túlságosan megkopott az agyafúrt demagógok száján.

Kapcsolódó idézetek

1. Annak a sokat hangoztatott szabadságnak épp az értéke vész el, ha mindenki szabad.
2. Csak egymásról beszélhetünk, róla vagy rólam már lehetetlen. Ez hangozhat úgy, mintha eldobtuk volna szabadságunkat, önmagunkat. Soha nem voltam elevenebb, szabadabb, mint általa. Vavyan Fable
3. Talán erőm volt kevesebb, vagy célt tévesztettem? Lehet, elhibáztam az életet. Amikre vágytam egykoron, idézni is pironkodom. (...) Fáradt vagyok halálosan, hitem, reményem veszve van, te könnyíted csak lelkemet, gyermeki szép emlékezet.
4. Szabadság: a legtöbb embernek csak egy eszme, egy elvont gondolat, ami a kormányzáshoz tartozik. Az nem szabadság, hanem függetlenség. A szabadság féktelen vágta egy megszelídítetlen földön, nem gondolva semmi másra, csak az éppen megélt pillanatra.
5. Azt mondják, hogy (...) rövid az élet. De ahhoz képest, hogy nekünk milyen kevés idő jutott, túl hosszú.
6. A szabadság nagyszerû elnevezés, ezért szeretnek élni vele. Azt gondolod, hogy ha a börtönt igazi szabadságnak nevezed, akkor az emberek rohanni fognak a fegyházba, és a legrosszabb a dologban az, hogy tökéletesen igazad van. A szó a legtöbb ember szemében fontosabb, mint maga a dolog. Azt az embert követik, aki legsûrûbben és legharsányabb hangon ismétli meg a szót. Aldous Huxley
7. A szavak elkoptak, értelmüket vesztették, mert annyit használtuk őket hiábavalóan (...). Elszívtuk minden erejüket. Olyanok, mint az üres tojáshéj, melyet elhajít az ember. Palotai Boris
8. A szabadság gondolata sokszor többet jelent, mint maga a szabadság.
9. A szavaknak (...) elveszett az értelme a túl sok ismételgetéstől. A tettek mindig hangosabban, erősebben szólnak. Jennifer L. Armentrout
10. Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a pallón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.