A szakítás a gyomorban születik meg, nem a fejben. Nem hagyja magát terv szerint lebonyolítani. Tudat alatt érlelődik, saját erejéből tör a felszínre. A kimondott szó valósággá válik, és nem lehet már letagadni. További szavak hangzanak el, önállósodnak, és nem lehet már visszatartani őket.

Kapcsolódó idézetek

1. A szakítás a felszínen talán gyorsan lezajlik, de a bensőnkben ritkán. Ha valaha is próbáltunk összegubancolódott hajat kifésülni, akkor ez nagyjából hasonló érzés lehet. Katherine Woodward Thomas
2. A szakításban az a jó, hogy az élet térdre kényszerített. A bánat a fejed tetejére állított, és dühödten kiráz a lelkedből minden hazugságot, amelyben éltél. Minden félelem, amit a szőnyeg alá söpörtél, elbagatellizáltál vagy letagadtál, most egyenesen az arcodba bámul; minden alkalom, amikor lemondtál az erődről, megtagadtad, amit belül nagyon is jól tudtál, valaki más érzéseit és szükségleteit helyezted a sajátod elé, vagy megelégedtél valami kevesebbel az életben. Nincs hová bújni. Az élet erőszakkal felnyitott, és most kegyetlenül és könyörtelenül arra kényszerít, hogy továbblépj, fejlődj és növekedj. Katherine Woodward Thomas
3. A szakítás megtanít arra, hogy széthúzd az időt, mint egy függönyt, és a résen beláss a múltba. A szakítás határ. Döntened kell: befejezés vagy lehetőség. Szabó T. Anna
4. A szakítás egy fontos dolognak a végét, a testi-lelki-szellemi kapcsolatunk lezárását jelenti, ami lehetett bármilyen rövidke is, de az életünk, a történetünk részévé vált.
5. A szakítás nem törvényszerû, de ha eljön az a pillanat, hogy fel kell állnod, akkor állj fel, és hagyd a másikat is elmenni. (...) Mert hát azzal, hogy csak szenvedsz és megerőszakolod magad, csak szenvedést és erőszakot teremtesz mindenkinek az életében.
6. Egy házasságnak akkor szakad vége, ha már nincs mit mondani egymásnak. És akkor, ha már érzések sem kötik őket egymáshoz. Ahol még van veszekedés, ott remény is van. Monika Feth
7. Gondoljunk bele, hogy mit jelent a szakítás maga: valaki, aki jobban ismer minket, mint bárki más, elfogadhatatlannak ítélte személyünket. Ez az igazi csapás szociális identitásunkra. Ez fáj igazán a szakításban.
8. Amikor két ember szakít, általában mindent megtesznek azért, hogy a másiknak fájdalmat okozzanak. Nem testileg, inkább lelkileg. S a szív gyötrésében hihetetlen találékonyságról tesznek tanúbizonyságot.
9. Ha megértésre vágysz, kezdd magadnál: a szív képes együtt érezni, a száj azonban nem. Ezért csak azt mondd, azt tedd, és azt gondold, amit a szíved dobbanása üzen - itt kezdődik a megértés.
10. Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"? A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak", s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket. Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világûrben is történik valami. Márai Sándor