A szerelem a szenvedélyek közül a legfélelmetesebb és egyben a leginkább nagylelkû: az egyetlen, amely valaki más boldogságáról szövöget álmokat.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem a leghatalmasabb szenvedély. Minden más szenvedélynél a vágyak kénytelenek a hideg valósághoz idomulni; itt éppen ellenkezőleg, a valóság idomul készségesen a vágyakhoz; ez az a szenvedély tehát, melyben a szertelen vágyakat a legnagyobb gyönyörök jutalmazzák. Stendhal
2. A szerelem hitvány szenvedély. Megzavarja az akaratot, megtöri a nemes szándékokat, s a legmagasztosabb gondolatokat a legalantosabb szolgálatokra aljasítja. Anatole France
3. A szerelem (...) egy részről szenvedély, más részről nagy színjáték is. Egy szerelemben az ember az összes vágyát meg fantáziáját rávetíti a másikra, és sokszor a saját fantáziájába szeret bele. Popper Péter
4. A szerelem, amikor meg tudod osztani az életedet, a legnagyobb álmaidat, mindent, ami a szívedben van, egy másik emberrel.
5. A szerelem az a heves vágy, hogy megosszuk az életünket egy másik emberrel. Olyan emberbe szeretünk bele, akit csodásnak tartunk. Ez az egyén értékeinek legmélyebb elismerése, és hogy őbenne testesül meg az, amit a legtöbbre értékelsz az életben.
6. A szerelem az emberiség lihegő kényszere, az önmaga csapdáját rejtő legfőbb és legravaszabb elrendelés; okosabb, ha beletörődsz és meg sem kísérled kevesebb gyötrelemmel kiérdemelni a magányt. Balla D. Károly
7. A szerelem minden szenvedély közül a legerősebb, mert egyszerre támadja meg az agyat, a szívet és az érzékeket. Lao-ce
8. A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot. Vavyan Fable
9. Amennyire én látom, a szerelem a mindenség ajtóit tárja föl, s mindezek közül leginkább az ajtót az ember legbensőbb titkához, gyakran szörnyûséges és elrémisztő igazi önmagához. May Sarton
10. A szerelem sokkal bonyolultabb, vágyból, káprázatból, pózból, menekülésből, önzésből, érzéki vonzalomból és lelki sóvárgásból szőtt állapot, bálványimádáshoz hasonló pogány szenvedély, melyben az ember megváltását a másiktól várja, s ha ez nem teljesül, öngyilkosságba is sodorhatja. Müller Péter