A szerelem megélését (...) mélyen befolyásolja az, hogy miként gondolkodunk róla, hogyan értelmezzük a saját érzéseinket, milyen a világképünk. Ilyen szempontból a szerelem sosem csupán két ember magánügye. Rengeteget elárul egy korszak társadalmáról az, hogy miként kezeli az érzelmeket, hogyan tekint a szerelemre és mit tart a házasság lényegének.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem lényege a két ember közötti romantikus vonzalomban rejlik. (...) Csakhogy a szerelem - az sokkal több is ennél. A lényeg a gondoskodásban van, abban, hogy mellette legyünk a másiknak, ha szükség van ránk. Adam J. Jackson
2. A szerelem (...) egy részről szenvedély, más részről nagy színjáték is. Egy szerelemben az ember az összes vágyát meg fantáziáját rávetíti a másikra, és sokszor a saját fantáziájába szeret bele. Popper Péter
3. A szerelem nemcsak életkoronként, hanem generációnként, szociokulturális környezet függvényében is változik - tehát térben és időben nézve más-más meghatározást kapnánk, attól függően, hogy kit kérdezünk meg.
4. A szerelem nem tőlünk függ, ám az elménket érintő állapotot magunk tartjuk fenn folyamatosan azáltal, hogy csak szerelmesünkre gondolunk. Akaratunktól függetlenül ott van bennünk, és hatására minden megváltozik körülöttünk. Mintha rózsaszín szemüvegen át látnánk a világot, mintha folyton csak képzelődnénk. (...) Minél többet gondolunk rá, annál több okunk van szeretni.
5. A szerelem nem csupán állapota életünknek, hanem saját élete van, fogantatik, megszületik és fölnő, betegségeken és válságokon esik át, akár maga az emberi természet, és egyszer meg is halhat... ha valaki tudja ezt, orvosa és ápolója lehet a szerelmének, és akkor talán nem is hal meg.
6. A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik. Paulo Coelho
7. Véleményem szerint a házasságban nem elviselni kell a másikat, hanem szeretni. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet egy érzelmet dokumentálni? Honnan tudjam, hogy szeretni fogom-e 10 év múlva is? Lehet, hogy megváltozik? Honnan tudjam, milyen leszek 40 évesen? 80 évesen? Honnan tudjam, hogy kitartok-e mellette akkor is? Nem tudhatod. A hozzáállás az, ami számít. Azt, hogy szeretni fogod-e, nem lehet megjósolni. De azt eldöntheted, hogy mindent megteszel-e annak érdekében, hogy őt boldoggá tedd. Ha ezért mindennap teszel is, akkor nem lesz gond. Marie Clarence
8. Semmi más nem határozza meg oly mértékben az ember életét, mint házastársának megválasztása - sem a szülők, sem az iskola, még a szerelem sem. A házasság mindig több két ember matematikai összegénél. A felismerhetetlenségig kiteljesítheti vagy beszûkítheti azokat, akiket oly szorosan egymáshoz köt.
9. Képes lehet az ember arra, hogy a szerelmet megállítsa az időben? (...) Megpróbálhatjuk, de ezzel pokollá tesszük az életünket. Én nem ugyanazzal az emberrel élek házasságban több, mint húsz éve. (...) Sem ő, sem én nem vagyunk már ugyanazok, és éppen ezért elevenebb a kapcsolatunk, mint bármikor volt. Nem várom el tőle, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint amikor megismertem. És ő sem várja el tőlem, hogy ugyanaz az ember legyek, mint akivel először találkozott. A szerelem túl van az időn. Vagy jobban mondva: a szerelem az egyetlen pontba (...) sûrített idő és tér, amely folyton változik. Paulo Coelho
10. A szerelem jórészt illúzió - két szív álommá változtatja a valóságot. A szerelem azonban maga a valóság, amelyben elfogadjuk, dédelgetjük és élvezzük azokat az egyéni tulajdonságokat, amelyek a férfit és a nőt azzá teszik, akik.