A szerelem nagyságát csak elvesztésekor mérjük föl (a képzelet különösen gyötrő kínjai közepette).

Kapcsolódó idézetek

1. Csak a szeretett lénytől való elválásunkkor vagyunk képesek felmérni szerelmünk nagyságát. Azon a napon, amikor elszakítottak tőled, jobban szenvedtem, mint el tudnád képzelni, és szomorú szívem máig nem talált nyugodalmat. Juan Perón
2. Abban a pillanatban, amikor a szeretet elkezd mérni és súlyozni, nyomban eltûnik, és csak keserû emlék marad utána. Mikhail Naimy
3. A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk. Paulo Coelho
4. Néha nem is tûnik fel, mennyire erős a szeretet, csak akkor, amikor érezhető a hiánya. Jodi Lynn Picoult
5. A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága. Paul Géraldy
6. Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik. Milan Kundera
7. A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart. Laurell Kaye Hamilton
8. A szerelem (...) csak az önfeledtség rövid pillanata, rövid mámor, amelynek gyönyörûségére némi szomorúsággal emlékszik vissza az ember, mintha mély bánatot élt volna át. Joseph Conrad
9. A szerelmet érdemtelenül értékelik olyan magasra, a szerelem csak fájdalmat és szenvedést okoz. Adam J. Jackson
10. A szerelem veszélyes dolog; lebegés, aminek csakis hatalmas zuhanás lehet a vége, zuhanás a fájdalomba, az elhagyattatásba és magányba.