A szerelem ritkán tökéletes (...). Az emberek szívesen gondolják azt, hogy annak kell lennie, de áltatják magukat. Mert a szerelem tökéletessége éppen abban rejlik, hogy tökéletlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a szerelem teljességgel érthetetlen. De nem baj. Sokkal jobb szeretni és szeretve lenni, mint azzal kínlódni, hogy megfejtsük ezt az érzelmet.
2. Könnyû dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne. Vilayat Inayat Khan
3. Még ha valaki nem tökéletes, sem nem különösebben jó, akkor se vehetjük semmibe a szerelmet, amit érez. A szerelem mindig szerelem, és önmagában jó, még akkor is, ha az, aki szerelmes, tele van hibával.
4. Nem azért szeret az ember valakit, mert az tökéletes. (...) Annak ellenére szereti, hogy nem az. Jodi Lynn Picoult
5. A valóságban semmilyen élet nem lehet tökéletes. De arra is rájöttem, hogy van valami, ami a dolgok tökéletlenségét tompítja, valami, ami az életet közel tökéletessé teheti. Ez a szerelem.
6. Senki sem tökéletes. (...) Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És "tökéletlenül" szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörû. Müller Péter
7. A szerelem nem akkor ér el, amikor megtalálod a tökéletes személyt, hanem amikor egy tökéletlen személyt tökéletesnek látsz.
8. A szerelem egy nagyon nehéz dolog. Valakinek azért, mert sok csalódás éri, valakinek azért, mert még nem talált rá, és valakinek azért, mert önmagában egy kapcsolat is nagyon-nagyon nehéz tud lenni. Tóth Gabriella
9. Az emberek hazudnak. Ez a világ tele van hazugsággal. Olyan dolgokat mondanak, mint "szeretlek" vagy "imádlak", így lopják el egymás szabadságát. (...) Az én szeretetem nem ilyen. Sokkal tökéletesebb, és nincsenek határai.
10. A szerelemmel nem tudok végezni. A be nem teljesedés szomorúvá tesz. (...) A szerelem titka, amely bennünk kezdődik, de nem bennünk ér véget. Az a titokzatos mód, ahogy mindez egyidőben jelen lehet: az ember, a szerelem, a boldogság, az élet... s ahogy ez mindig milyen iszonyúan kevés, és minél többnek látszik, annál kevesebbé lesz. Erich Maria Remarque