A szerelemben a tapasztalat mit sem ér. Ott a vérmérséklet és a jellem az úr. Amikor fagyos a szívünk, másnak kitûnő tanácsokat adunk. De nevetünk azokon a tanácsokon, amelyeket más ad nekünk, amikor mi lángolunk, ő pedig kigyógyult már.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha kapcsolatban élünk, tisztábban látjuk a saját határainkat, könnyebben meglátjuk az értékeinket és a gyengeségeinket, és olyan egészséges önvédelemre teszünk szert, amely nem engedi, hogy a másik érzelmi mélypontjai a mélybe rántsanak. Szerethetjük a másikat anélkül, hogy az érzelmeink követnék a másikét. A "ha ő szomorú, én is az vagyok" és a "haragszom rá, amiért ő is haragszik rám" nem sokat segít. Időre van szükség, amíg az ember ezt megtanulja. Steve Biddulph
2. A barátság elhidegülésének és lazulásának megvannak a maga okai; a szerelemben annak, hogy nem szeretjük egymást többé, nemigen van más oka, csak az, hogy túlságosan szerettük egymást. Jean de La Bruyére
3. Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyûlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt. Étienne Rey
4. Megfagy a szív, ha nem szeret; És ha szeret, megég. Petőfi Sándor
5. A szeretetnél nincs felső korlát, nincs perem, túlcsordulás nélkül töltheted magadba. Az önbecsülésnél viszont alsó határ nincs: azt hiszed, üres vagy, aztán történik valami, és lám, még mindig akad belőle pár elveszítendő cseppnyi.
6. Az emberek nem tudják megérteni, hogy lehet valakit szeretni, aki pedig nem érdemli meg. (...) Csak hát az a helyzet, hogy a szerelemben nincs értenivaló, úgy van, és kész, nem lehet ellene tenni. A szerelemben nincs számolgatás. Émile Ajar
7. Igencsak megtévesztő, ha egy-egy érzésnél lefagyunk, és ott és akkor nem reagálunk. És akkor a másik azt hiszi, megúszta. Csinálhatja még és még és újra. Tisza Kata
8. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
9. A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyûlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
10. Könnyû az értelemnek tanácsokat adni, de nehezen hallgat rájuk a szív: a szerelemnek nincs földrajza, tehát nem ismeri a határokat. Köthetsz rá súlyokat, hogy lesüllyedjen a fenekére; fölszáll és felszínre bukkan, s ez nem is lehet másképp; minden szerelem, mely elfér az emberben, szép és természetes, tehát csak a képmutatók mernek valakit hibáztatni azért, hogy mit szeret, vagy az érzelmi analfabéták, vagy azok az aggályoskodó irigyek, akik semmit se tudnak biztosan, s a nyílról, mely az ég felé mutat, azt hiszik, hogy a pokolba vezet. Truman Capote