A szerelemben nincs vezérigazgató. Ez egy érzékeny tánc, finom mozgások, előre-hátra, néha föl, néha le, de elviseljük, mert amikor vége a napnak, nem akarunk egyedül maradni. És ha találunk valakit, egy társat, megalkuszunk, szeretjük benne, amit tudunk, a többi fölött meg szemet hunyunk. Mert a szerelem nem tökéletes, de a nagyon tökéletlen szerelem, az visz minket tovább, azt tesz boldoggá. És végső soron nem ez az élet értelme?

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem nem egyszerû. Nem annyiból áll, hogy találkozol valakivel, aki tetszik, és megállapodtok, hogy felhőtlenül együtt töltitek az életetek hátralévő részét. Nem úgy van, hogy túljuttok egy nehéz szituáción, és akkor azt örökre meg is oldottátok. A szerelem folyamatos munka. Nemcsak együtt kell dolgozni, hanem önmagunkon is, külön-külön. Az egységben élésről szól, ugyanakkor arról is, hogy meg tudjuk őrizni a függetlenségünket. Hiszek benne, hogy a szerelem mindig megéri. De ettől még nem könnyû.
2. Talán azt akarjuk, hogy az egész univerzum olyan emberekből álljon, akik mind teljesen egyformák? Milyen rohadt unalmas lenne már az? Azt szokták mondani, hogy szeretet nélkül nincs értelme az életnek. Ez talán igaz, de a szeretet lényege, hogy a különböző emberek hatnak egymásra. Hogy összetalálkoznak a legkülönbözőbb személyiségek. Hogy szembekerülünk a másikkal, kihívást jelentünk egymásnak, kapunk és adunk hideget-meleget. Pontosan az ilyen ellentéteken keresztül ismerjük meg igazán a másikat és magunkat. És így szeretünk egymásba. Mert a változatosság egyenesen varázslatos.
3. Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok - de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám... de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Müller Péter
4. A szerelem nem szenvedély, a szerelem nem érzelem. A szerelem az, amikor valahol nagyon mélyen tudod, hogy valaki kiegészít téged. Hogy valaki egésszé tesz. A másik jelenléte erősíti a te jelenléted. A szerelem szabaddá tesz, hogy önmagad légy; semmi köze a birtokvágyhoz. Osho
5. Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerûen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé. Osho
6. Az élet olyan, mint a tánc: néha az egyikünk vezet, néha a másik, és ha az ember ügyesen csinálja, az egészből valami szépséges kanyarodik ki, még ha belülről néha nehéznek tûnik is a sok lépés és forgás. Laurell Kaye Hamilton
7. A szerelem mûvészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. Az igazi szerelemben a szabadság és a fejlődés ízét érezzük, és kapcsolatunk mentes minden ragacsos kötődéstől. Azok a tettek és érzelmek éltetik, amelyek révén együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. Fontos számunkra, hogy párunk boldog legyen, és környezetünkben élők is jól érezzék magukat. A szerelem akkor mûködik, ha társunkat nem uralni és korlátozni akarjuk, hanem képesek vagyunk megmutatni azokat a tulajdonságokat, amelyekkel eredendően rendelkezik - az erőt, a szépséget és a lehetőségeket -, majd ezeket együtt sugározzuk ki a térbe. Ole Nydahl
8. A szerelem lényege a két ember közötti romantikus vonzalomban rejlik. (...) Csakhogy a szerelem - az sokkal több is ennél. A lényeg a gondoskodásban van, abban, hogy mellette legyünk a másiknak, ha szükség van ránk. Adam J. Jackson
9. Nemcsak a szerelem ad boldogságot, a jól végzett munka is. Az élet célja a fejlődésben van. Előre, mindig csak előre. (...) A szerelemre is azért van szükség. Az öncélú szerelem semmit sem ér. Berkesi András
10. Mindannyian azt szeretnénk, ha mi lehetnénk a másik számára a legfontosabbak az életben. A középpontban akarunk állni. (...) Amikor aztán valaki beleszeret egy harmadikba, háttérbe szorul az állandó partnerrel addig magától értetődően természetes kötelék. Ez valódi veszteség, amely nagyon fájdalmas lehet. Mégis tudni kell, hogy csak ideiglenes állapot, amely (mindig) megszûnik. A szerelemnek az a lényege, hogy magától jön, és magától megy. Ezért ebben az értelemben nem is felel érte az ember. Alfons Vansteenwegen