A szerelmes ember centruma nem önmagában, hanem mindig a másikban van: tőle függ, miatta hoz áldozatot - miatta boldog és boldogtalan. S ha ez a másik nem teljesíti be álmait, a vonzalom gyûlöletbe csap át, s a szerelmes nemcsak önmagát, de szeretőjét is elpusztíthatja.

Kapcsolódó idézetek

1. Akire a szerelem irányul, annak elegendő belepillantania a szerelmes szemébe, hogy igazi mivoltában lássa magát. A szerelmes pillantása... ugyanolyan pusztító, mint az istené... aki valóban szerelmes, ijesztővé válik. A szeretett lény elriad tőle, rettegve menekül - fél a szerelmestől. Megsejti benne a feltoluló semmit. José Ortega y Gasset
2. A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkozik és nem az agyával, kegyetlen, önző, eszelős bolonddá válik. A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkozzanak vele.
3. A szerelmes ember talán úgy érzi, személyes boldogságát keresi, de ez csak illúzió. Valójában a másik emberrel való összeolvadást keresi, és ha ez az összeolvadás a boldogság ellen hat, hát szinte bizonyosan az összeolvadást választja. David Brooks
4. A szerelmes ember könnyen követ el butaságokat. Persze nem minden esetben végződik rosszul, csakhogy a szerelemben kiszolgáltatottá válsz, és könnyen megsérülhetsz. Elveszted az irányítást, és csak kapkodod a fejed. Tudod, hogy amit csinálsz, nem helyes, de aztán az érzelmeid elsodornak, akárhogy próbálkozol, nem eresztenek el.
5. Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élte központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
6. A szerelmes ember (...) nem csak a partnerébe szeret bele, hanem az egész világba, és azzal kapcsolatos nézeteit is érzelem szövi át. Norman Doidge
7. A szerelem sokkal bonyolultabb, vágyból, káprázatból, pózból, menekülésből, önzésből, érzéki vonzalomból és lelki sóvárgásból szőtt állapot, bálványimádáshoz hasonló pogány szenvedély, melyben az ember megváltását a másiktól várja, s ha ez nem teljesül, öngyilkosságba is sodorhatja. Müller Péter
8. Az a fontos, hogy az ember maga szerelmes-e. Ha szerelmes, akkor sok mindent megtehet azért, hogy a másik viszontszeresse, de ha nem szerelmes, akkor csak az idejét és az energiáját fecsérli. Mérő László
9. Aki megszeret valakit, annak a másik fontosabbá lesz önmagánál: átadja neki a hatalmat önmaga fölött: gyöngévé lesz a másikat körüldédelgető szeretet gyöngédségében. Mégis: ebben a magáról megfeledkező odaadásban válik igazán önmagává. Ereje pedig megsokszorozódott, hiszen a legnagyobb ajándékban részesül: az örömévé, életerejévé vált annak, akit szeret. Lukács László
10. A szeretet nemcsak lemond önmagáról, azaz számos önös kívánsága kielégítéséről, nem elégszik meg a másik személynek való nemes odaadással sem; hanem azt is szeretné, ha elfogadnák és viszonoznák. Különben nem talál el oda, ahová igyekszik: a másik szívébe. Joseph Kentenich