Ugrás a tartalomra
A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.
Kapcsolódó idézetek
-
A múlt nem egyéb, mint az emlékeink kompozíciója, és természetesen mindig a kellemes emlékeinkhez ragaszkodunk. A negatívakat kiszûrjük.
-
Emlékezetünk tünékeny és szelektív, azt őrzi meg, ami neki tetszik. Nem azt mondom, hogy csak a jót és kellemest. Az álomhoz hasonlóan az események csuszamlós áramlatából kiragad bizonyos részleteket - időnként apró, látszólag jelentéktelen részleteket -, elraktározza valahol mélyen, majd egy adott pillanatban felszínre hozza őket. Akárcsak az álom, az emlékezet is valamilyen értelemmel igyekszik átitatni az eseményeket.
Aharon Appelfeld
-
A múlt emlékei nagyban hozzájárulnak életünk jobbá tételéhez. Felszabadítanak minket a jelen zsarnoksága alól, és lehetővé teszik tudatunk számára, hogy visszalátogasson a régi szép időkbe. Olyan eseményeket válogathatunk ki és őrizhetünk meg az emlékezetünkben, amelyek különösen kellemesek és jelentőségteljesek számunkra, és olyan múltat "alkothatunk" az emléktárgyak segítségével, amely segít nekünk boldogulni a jövőben.
Csíkszentmihályi Mihály
-
A szív a legjobb emlékkönyv, megőriz mindent, a mi emlékezetreméltó, s a hasztalan tartalmat nem hordozza szolgailag, mint a papir.
Vadnai Károly
-
A test meg tud feledkezni arról, amit érez. (...) Az érzelmek azonban olyan nyomokat hagynak az emlékezetben, amelyek az emlékek felidézésével újra és újra életre kelnek.
Dan Millman
-
A jó emlékek megmaradnak, az elmúláson idővel túltesszük magunkat.
Kollár Betti
-
A szív erősebb az észnél! Azért, mert széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, és megajándékoz azzal, ami eddig nem volt a miénk.
-
A szív erősebb az észnél! Azért, mert széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, és megajándékoz azzal, ami eddig nem volt a miénk.
-
A testünk képes elfeledtetni velünk a hatalmas kínokkal járó dolgokat. Ez a védekezési mechanizmusa, és a legtöbbször jól mûködik.
-
Néha az emlékek láncra verik az ember érzelmeit. De aztán a szív megismer valakit, aki felszabadítja, és aztán szárnyra kelhet a jövő felé.