A szükséges holmik valójában a mi kis hétköznapi álmaink. Ezek azok az apróságok, amelyek a holnapot és a holnaputánt, vagyis a jövőt előlegezik meg: eltervezzük, hogy a jövő héten megvesszük őket, mert így el tudjuk hitetni magunkkal, hogy még a jövő héten is életben leszünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Apró kívánságaink alkotják meg jövőnk képét.
2. Ez tart minket életben: hogy például szükségünk van a kádba egy csúszásgátló gumiszőnyegre. Vagy egy kuszkuszfőző edényre. Vagy új konyharuhákra. Úgyhogy nem vásárolunk meg mindent egyszerre. Eltervezzük, hogy mikor melyik boltba megyünk majd. Nézelődünk, tanakodunk. (...) Lassan, fokozatosan töltjük meg a szekrényeket és a fiókokat. Szinte egy életbe telik, hogy egy egész házat megtöltsünk a holminkkal. És ha megtelt, eltörünk valamit, hogy újat vehessünk helyette, hogy másnap is legyen dolgunk. Néha még a párunkat is elhagyjuk, hogy egy másik történetet, egy másik házat, egy másik jövőt képzelhessünk magunknak. Egy másik életet, amivel majd megint dolgunk lesz. Grégoire Delacourt
3. Az embernek szüksége van álmokra. A leglehetetlenebbekre is. Azt hiszem, az álmok tartanak minket életben. Akinek már nincsenek, az lassan elenyészik. Szaszkó Gabriella
4. Mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van. Cecelia Ahern
5. Ez az élet egyik alaphelyzete. Mennyi ideig keresünk valamit, amiről azt gondoljuk, itt kell lennie? Legyen ez akár annyira konkrét, mint a padló a lábunk alatt, egy fiókkulcs, vagy elvontabb, amilyen az elégedettség vagy az öröm.
6. A jövő nem valami végkifejlet vagy ellipszis, nem is álomszerû, zenés, feketébe sötétülő végefőcím, hanem az előttünk álló napok sokasága. Az egyetlen biztosíték arra, hogy ezek a napok érjenek is valamit, az lehet, ha elképzeljük, milyennek szeretnénk őket, és elhisszük, hogy eljöhetnek, miközben azon munkálkodunk, hogy valóban el is következzenek. Mike Pearl
7. Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tûnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Õk a mi fogódzóink. Jannah Loontjens
8. Hiányzik nekem bármi is? A jövő. (...) Az, ami nem történt meg. A véletlenek, melyek belefolynak az életbe, a napok, amelyek majd eltelnek, olyan dolgok eredményei, amik már rég elkezdődtek; minden, amit valamiképpen az irányít, amire én vágyom. Ez az, ami hiányzik, amit nem ismerek: a jövő. Tore Renberg
9. Az ambícióink és az álmaink bepillantást adnak nekünk egy szép jövőbe, és segítenek átvészelni az olykor kevésbé szép jelent.
10. Nagy dolgokat kívánunk. Ambiciózusokat, elérhetetleneket. Kívánunk, mert segítség kell és félünk és tudjuk, hogy sokat kérünk. De azért kívánunk. Mert a kívánság néhanap valóra válik.