Mike Pearl

Nyilvánvaló, hogy ha meg akarod jósolni a jövőt, akkor szilárd adatokra kell alapoznod, amelyeket minden találgatástól és elfogultságtól megtisztítasz. Nem a bizonyosság, hanem a valószínûség talaján kell mozognod, és egyértelmû időkeretet kell felállítanod.

A félelmem a szorongásos zavaromból fakad, amely egy igen gyakori mentális betegség. Egyszerre áldás és átok ez annak, aki ismeretterjesztő újságírással foglalkozik: gondolatokkal tölti meg a fejem, én azonban gyûlölöm ezeket a gondolatokat. Ez úgy hangozhat, mint valami gunyoros és mulatságos személyiségjegy, de ha kínzott már egy héten keresztül tartó pánikroham-sorozat, vagy megtörtént veled, hogy féltél álomra hajtani a fejed, mert érezted, hogy rendkívüli és élénk rémálmokat hoz majd az éj, akkor tudhatod, hogy a szorongás sokkal komolyabb is lehet, mint egy standupkomikus neurózisa.

Azért fejlődött ki a félelemérzetünk, hogy megóvjon minket a bajtól. Az evolúció talán nem tanította meg nekünk, a modern világ lakóinak, hogy helyesen határozzuk meg, mitől is kellene félnünk, de némi utánajárással kivitelezhető pár szükséges kiigazítás.

Megnyugtatónak találom, hogy tudom, néhány veszélyesnek látszó dolog valóban az. Ettől épelméjûnek érzem magam.

Ha belemerülünk valami olyasmibe, amit egyesek puszta kristálygömb-nézegetésnek tartanak, elkerülhetjük, hogy váratlanul érjenek minket különös vagy veszélyesen nagy jelentőségû események.

Azáltal, hogy a jövőbe tekintünk, jobban megértjük majd a jelenünket is.

Fontos napok telnek-múlnak, és én mindig is történelmi szemszögből szemléltem őket - az összképben aprónak tûnnek, és az én szerepem is apró bennük, miközben elkerülhetetlenül tovatûnnek. Így hát sosem tekintettem magamra főszereplőként a történelem hatalmas színjátékában.

Mikor nem tudsz változtatni valamin, lásd meg benne a legjobbat!

Ha újonnan alakult országként "köztársaságnak" nevezed magadat, az, hogy jobboldali neologizmussal éljek, az erényfitogtatás egy formája. Ennek egyik módja, hogy közlöd, nálad nincsen önkényuralom, hogy az országod népe látszólag a maga sorsát irányítja. (...) Függetlenül attól, amit a köztársasági rendszer a társadalom jólétéért tesz, papíralapon köztársaságot létrehozni igencsak jó propagandának tûnik.

A mesterséges intelligencia valóban nagyon félelmetes, ha elképzeljük, hogy a jövőben lesznek cégek, amelyeket ez irányít majd, anélkül, hogy akár egyetlen ember is beleszólna a tetteibe.

Egy vállalati autokrata is lehet éppolyan vérszomjas, mint egy hétköznapi diktátor.

Számomra az ember vezette autók kivonása a forgalomból súlyos, de helyes döntés, s ahhoz hasonló hír volna, mint amikor azt hallom, hogy elítéltek egy háborús bûnöst. Jó tudni, hogy végre leszámolnak a szeméttel, mondom majd magamban, összehúzva a szemöldökömet, hogy gonosz benyomást keltsek.

A közösségi média átalakult a technológiai világ központjából egy mindenki által megvetett szemétteleppé.

Amikor egy ország a sajátjai ellen indít tankokat, és ártatlan életek millióit dönti romba, senkinek nincs kedve a kormányhoz fordulni segítségért.

Nem voltam igazi szörfös, amíg nem értettem meg, miről is szól a mindennapos munka. Napról napra el kell menni szörfözni, akkor is, ha rossz az idő, ha a víz hideg, mondjuk, húszfokos! Lehet, hogy aznap nem annyira érzem, de akkor is csinálom, akkor is, ha a felszerelésem öreg és lyukas, ha a maszkomon nehéz átlátni, és ha beengedi a vizet. Ha az ember megrémül attól, hogy hozzá kell érnie egy kis valódi tengervízhez, vagy az eutrofizáció olyan erős, hogy már látható, és az illető tart a kiütésektől vagy a hasmenéstől, lemaradhat élete legjobb hullámáról... ami talán nem a legnagyobb lesz, viszont az övé! Az ő hulláma!

Az ember hajlamos a korábbi ökológiai eseményekre normaként tekinteni, ahelyett, ami napjainkban veszi körül a természetben, és az az érzésünk támadhat, hogy a világ csak mostanában indult el lefelé a lejtőn - holott ez a hanyatlás nem most kezdődött el.

Úgy tûnik, a húsfogyasztók jelentős része nincs elragadtatva az eljárásoktól, amelyeket követően a hús a tányérjukra kerül, mégsem tesznek határozott lépéseket az étrendváltásért. Ezek az ellentmondásos mindenevők adják ki - ha nem is a csendes többséget, de - a húsfogyasztók egy csendes, ám vastag "szeletét".

Ha a valószínûség szempontjából közelítünk, tulajdonképpen őrültség azt hinni, hogy idegenek nem léteznek.

Ilyenek vagyunk mi, emberek - mindig azt feltételezzük, hogy ami a múltban nem ártott nekünk, az a jövőben sem fog.

A rabszolgaság könnyedén véget érhetne, ha hirtelen nem szarná le mindenki, de még évtizedeken át folytatódhat, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk. A földön többé-kevésbé az összes rabszolgát egyesével kell felszabadítani, és minden helyzet más és más. Ez a probléma még csak nem is olyan, mint a globális felmelegedés, amelynek a megállításáért a világ leggazdagabb emberei küzdenek foggal-körömmel a végsőkig. A rabszolgaság haszonélvezőit könnyû legyőzni. Csupán megtalálni nem könnyû őket.