A teljes lét: élet-nélküli. A teljes öröklét: idő-nélküli. A teljes mûködés: változás-nélküli. A teljes hatalom: erő-nélküli. A teljes tudás: adat-nélküli. A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. A teljes szeretet: érzés-nélküli. A teljes jóság: irány-nélküli. A teljes boldogság: öröm-nélküli. A teljes zengés: hang-nélküli.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egész-ség, ahogy a szó üzeni, azt jelenti, hogy "egész" vagy, teljes. Önmagaddal és a világgal egységben élsz. Harmóniában van a tested a lelkeddel, lelked a szellemeddel. Gondolataid és érzéseid segítik a szerveid és sejtjeid mûködését. Egész lényed harmóniában, vagyis szeretetben él a többi emberrel és az egész természettel. Alapvető létélményed ilyenkor a boldogság. Müller Péter
2. A teljességet nem lehet látni, a teljesség szinte észrevétlenül burkolja be, veszi körül, öleli át az embert. A teljesség leginkább egy érzés: a hiánynélküliség érzése. Boldizsár Ildikó
3. A tudás a létezés hatalma. A közösség a létezés erkölcse. Az öröm a létezés értelme. Szimeonov Todor
4. Az Egész-ség nem más, mint a másik védelmi falak nélküli határtalan elfogadása és a magam határtalan odaadása, a teljes élet, egyszóval a: szeretet.
5. A szeretet teljes mértékben ad. Mindent adni akar, amije csak van; ha igazi szeretet, akkor semmit sem tart vissza. Chuck Spezzano
6. Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is. Paracelsus
7. Tökéletes az, amiben semmi hiba nincs. De amiben minden hiba megvan, azt sem mondhatjuk másnak, mint tökéletesnek. Székely János
8. A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság. A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság. A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság. A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság. A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság. Fodor Ákos
9. Mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy. Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az. A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt. Félelmet, hogy egyszer véget ér. A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember. Wass Albert
10. Aki örül, az még nem feltétlenül boldog, de aki boldog, az mindenképpen örül is. (...) A boldogság azonban nem az öröm kiteljesedése vagy a szenvedés tökéletes hiánya, hanem a szeretet beteljesedése. Nádas Péter