A teremtésnek szertelen örömét, ringó réteket, feslő, bimbózó életet, viharzó kürtû gyárakat, felettük égő álmatag foltjaival a felleget, a fecskéket, embereket, arcod tavaszát, nevedet, szeretlek, s mindent szeretek...

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerûen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál meg könnyûszerrel.
2. Szeretlek mint virág a napfényt, Miként madár a zöld mezőt; Szeretlek, mint ifjú a fátyolt; Mit boldogsága néki szőtt.
3. Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt. Petőfi Sándor
4. Úgy szeretem, hogy azt a legtöbben meg sem értenék. (...) Mint ahogy a Föld szereti a Napot. Õ számomra a fény, ha elveszettnek érzem magam. A melegség, ha fázom, és a nevetés, ha már túl régóta esik az eső. (...) Ez egészen más. Szerelmes vagyok a lelkébe. És ha Isten megáldana, azt szeretném megérinteni.
5. Szeretlek szívem egész hevével, lelkem forrongó szenvedélyével. Irigye vagyok a légnek, melyet belehelsz, mely körülcsókolja rózsa arcodat, melyet lábaid tápodnak. Rudnyánszky Gyula
6. Szeretem először is a hangodat, amely úgy dalol bele a lelkembe, mint valami nagyon szép fuvolaszó; szeretem a szemedet, amelynek a sötét tüzében ég az én üdvözítő poklom; szeretem a hajad suhogását, amikor szétbontod és én érzek valami tavaszi szellőt felém áradni belőle; szeretem az összeszorított dacos ajkadat, amely mindig szid engem, de én azt imádkozásnak hallom; szeretem a kezed érintését, a lábad nyomát, a fájdalmakat, amelyeket okozol nekem - szeretek rajtad mindent! Bársony István
7. Minden, ami létezik, benned él, A föld, a csillagok, az óceán. Te is benne élsz a fák leveleiben, A madarak dalában. Ott vagy minden emberben, A szél suttogásában. Hát szeresd. Hiszen ha őket szereted, Magadat szereted.
8. Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út, orom, erdő veled integet, falu és város, nappal és éjszaka folyton idéz, őszi hegy s tél hava, vizpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg az első vágy s a tartó őrület huszonöt kigyúlt tavasza, nyara. Szabó Lőrinc
9. Ölellek, mint szél a fákat, Hajnalt az est, Nap az árnyat. Szivárványként ezer színnel Rajzollak meg, szerelemmel.
10. Ó boldogság! Boldogság! Láttam az élet születését, láttam a mozgás kezdetét! Úgy lüktet a vérem, hogy ereim megpattannak. Szeretnék repülni, úszni, ugatni, bőgni, vonítani. Szeretném, ha szárnyam, páncélom, kérgem volna, szeretnék füstölni, ormányt viselni, kicsavarni a testemet, mindenhová eloszlani, benne létezni mindenkiben, kiáradni az illatokkal, kibontakozni a növényekkel, ömölni, mint a víz, rezegni, mint a hang, villogni, mint a fény, minden formába belesimulni, minden atomba belenyomulni, lehatolni az anyag mélyére - szeretném, ha én volnék maga az anyag! Gustave Flaubert