A termés, amelyet látunk, attól függ, amit nem látunk. A földben meghúzódó sötétséget épp annyira kell tisztelni, szeretni, mint az ég ragyogását.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberekben nem csak a világosságot kell tisztelni, hanem a homályt is. Németh László
2. Az emberi szív olyan, mint a föld: a fele naptól megvilágított, a másik része viszont árnyékban van. (...) Hogy élünk, az csak azt jelenti, hogy tisztában vagyunk mindevvel, s arra törekszünk, hogy az árnyék ne kerekedjen a fény fölé. Ne bízzon semmiben, ami tökéletes, ne bízzon senkiben, akinek a megoldás a zsebében van. Ne bízzon semmiben, csak abban, amit a saját szíve mond, sugall. Susanna Tamaro
3. Amink van, az a szerelem. De a szerelemnek gyümölcsöt kell teremnie, különben elvész. John Hoyer Updike
4. Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
5. A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket. Blaise Pascal
6. Az élet olyan, mint a föld: gazdagabb egy tavasznál, és nem csak egy aratás szunnyad benne. Ha a felső réteg már kiteremte a maga tavaszát és nyarát: mélyebb talajokra kell ásni, ahol még nagy adakozások várakoznak.
7. Úgy szeretem, hogy azt a legtöbben meg sem értenék. (...) Mint ahogy a Föld szereti a Napot. Õ számomra a fény, ha elveszettnek érzem magam. A melegség, ha fázom, és a nevetés, ha már túl régóta esik az eső. (...) Ez egészen más. Szerelmes vagyok a lelkébe. És ha Isten megáldana, azt szeretném megérinteni.
8. A Napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá. Csitáry-Hock Tamás
9. Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan kell termelni, mint a fényt! Különben kialszik, s a sötétségbe beosonnak hozzád az éjszaka lényei: a csüggedés, a félelem és a meddő aggodalmaskodás. Szepes Mária
10. A szeretet olyan erő, amely megmagyarázhatatlan, nem lehet kémiai folyamatra lebontani. Ez a jelzőfény, mely hazavezet minket, amikor magunk vagyunk. És a fény, amely rávilágít veszteségünkre. Hiánya megfoszt minket minden széptől, ahogy az öröm élvezetétől is. Ettől éjszakáink sötétebbek, míg napjaink borúsabbak lesznek. Ha szeretünk valakit, nem számít, mennyire ártalmas, szomorú vagy szörnyû is az, abba kapaszkodunk. Ez ad erőt nekünk. Összetart bennünket. Belőlünk táplálkozik, s mi pedig belőle. A szeretet a mi áldásunk, s egyben a vesztünk is.