A természet durva adagokban lökte belénk indulatainkat, vágyainkat, s mintha kíváncsian figyelné, hogy mire megyünk vele segítség nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet ravaszul rátalál a gyengeségeinkre.
2. A természet nem kívánja tőlünk ösztöneink korlátozását, engedi azok kielégítését, de más módon korlátoz bennünket, éspedig igen hatékonyan: megöl minket, hidegen, kegyetlenül, részvét nélkül, lehetőleg éppen akkor, amikor boldogok vagyunk. Sigmund Freud
3. A természet fütyül az esztétikára; bánja is, mit látunk mi benne rútnak vagy szépnek! Székely János
4. A természet oly gazdag leleményességgel bonyolítja életünket, hogy mindig meg fog bennünket hökkenteni!
5. Az emberekkel azért nem tudunk bánni, mert túlságosan sokat töprengünk azon, milyen benyomást teszünk rájuk, vagy hogyan kellene reagálnunk erre-arra. A természet viszont mindig rendelkezésre áll, hogy szelíd derengésével, lengedezésével, csobogásával, zsongásával magába fogadjon bennünket.
6. Bennünk él az a leküzdhetetlen vágy, hogy feszegessük a saját határainkat. Beletaszít minket a rideg sötétségbe, ahol a fájdalmak lakoznak, és küzdenek ellenünk.
7. Lényünket betölti a vadon utáni vágyódás. A kultúra kevés ellenszert tud nyújtani e sóvárgás leküzdésére. Belénk nevelték, hogy szégyenkezzünk, ha ilyen vágyaink támadnak. Hajunkat hosszúra növesztettük és mögé rejtettük érzéseinket. A vadon Természeti Asszonyának árnya azonban továbbra is ott ólálkodik mögöttünk éjjel és nappal. Nem számít, hol vagyunk.
8. Szemünkön át hatol belénk a villám: a vágy, hiába töprengünk a titkán.
9. Rettegés: váratlanul tör ránk és felemészt minket a pusztítás irracionális érzésével.
10. A ter­mészet anyai módon úgy intézte, hogy min­den cselekvés, amit a szükségünk miatt ránk parancsolt, egyúttal gyönyörûséges is legyen, és nemcsak az értelmet adta hozzá ösztön­zőül, hanem a vágyat is: igazságtalanság el­ferdíteni a törvényeit. Michel de Montaigne