A törvény szerint valaki akkor bûnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember bûnös, mert alá van vetve a szükségszerûségnek és a maga végzetének (...). Az ember bûnössé válik az által, hogy megvalósítja magát, mint lehetőséget. Karl Theodor Jaspers
2. Ha valakinek van indítéka és lehetősége, akkor az a valaki rendszerint bûnös. Alex Pavesi
3. Néhány ember bûnösnek érzi magát olyan dolgokért, amit megtett, és mások bûnösnek érzik magukat olyanért, amit nem tettek meg.
4. Az emberek kevésbé erkölcsösek, mint hinni szeretnénk, de ésszerûbbek, mint feltételezzük. (...) A jog ugyan nem tekinti bûnözőnek az embereket, de feltételezi: az vezérli őket, hogy mennyi előnnyel, illetve kárral jár, ha megtartják a jog előírásait. Ha egy áru drágul, kevesebbet vásárolunk belőle. Ha egy bûncselekmény elkövetésével elérhető előnyt tekintjük árunak, és ezen áru bûncselekménnyel való megszerzése drágul, akkor csökkenni fog iránta a kereslet, azaz kevesebbet bûnözünk. A bûnöző - mint minden más megfontolt üzletember - akkor vállalkozik szükségletei bûncselekmény útján való kielégítésére, ha feltételezi, hogy az így várható ráfordításait meghaladja vállalkozásának nyeresége.
5. Gyakran van úgy, hogy az embertől mást követel a törvény, és mást az erkölcs. Jonas Jonasson
6. Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbûnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bûn előbb van, a bûn a szándék. Márai Sándor
7. A törvényeket a bíráknál rosszabb emberek alkotják. Maga a bíró csak akkor válik a törvényhozónál is bûnösebbé, ha szükség esetén nem meri felülbírálni az alvilág diktálta törvényt lelkiismerete és bírói függetlensége szerint.
8. Ha a kéz bûnt követ el: a kéz bûnös. Ha a szem bûnt követ el: a szem bûnös. Ha a félelem bûnt követ el: a félelem a bûnös, s ha a vágy bûnre hajlik: a vágy a bûnös. De a lélek soha. Müller Péter
9. Az igazi bûn csak az, ha az ember fájdalmat okoz egy másik élőlénynek, megcsonkítja, megbénítja, eltorzítja mások vagy a maga élet; ha nem segít másoknak abban, hogy életük kibontakozzék; ha nem bontja ki önmagában mindazt a képességet, amely lehetőségként benne rejlik; ha nem fedezi fel a világmindenségben s önmagában mindazt, amit csak ő fedezhet fel. Vagyis ha hagyja a nemlét sötét tartományában azt, ami általa Létté válhatott volna. Hankiss Elemér
10. Büntetőjogunk a bûnfelelősség elvén mûködik. Egy embert a bûnössége szerint büntetünk, azt kérdezzük, milyen mértékben tehetjük felelőssé a cselekedeteiért. Ez bonyolult. A középkorban egyszerûbb volt, csak a tett szerint büntettek: a tolvajnak levágták a kezét. Mégpedig minden esetben. Mindegy volt, hogy pénzsóvárságból lopott-e, vagy mert különben éhen halt volna. A büntetés akkoriban nem matematikázás volt, minden egyes bûncselekménynek előre pontosan meg volt szabva a büntetési tétele. Mai büntetőjogunk bölcsebb, jobban igazodik az élethez, de közben nehezebb feladatot is ad.