A tőzsdére vitt vállalatok részvényéi, főleg, ha nagyléptékû technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos vállalkozásról van szó, szélsőségesen ingadoznak, egyrészt a belső teljesítmény, másrészt pedig a gazdaság pillanatnyi állapotának függvényében. A tőzsde mániákus depressziós világa pedig elvonja az ember figyelmét, és nem hagyja, hogy a nagyszerû eredmények elérésén dolgozzon.

Kapcsolódó idézetek

1. Ne higgye, hogy a pénzvilág messze esik a mûvészetektől. A tőzsde sem más, mint az emberi élet leképezése. Ugyanúgy megvannak a maga törvényszerûségei, mint a létünknek. Ha hozok egy rossz döntést, lefele megy az életem. Ha viszont hozok egy jót, felfelé fut az index. Visszaesések, új lendületek, zuhanások és kikapaszkodások. Ahogyan az életben is, a válságokat túl kell élni - és a nagy túlélőké a jövő.
2. Mindaddig, amíg az embereknek a jövővel kapcsolatos elvárásait hol a túlzott optimizmus (mohóság), hol pedig a túlzott pesszimizmus (félelem) jellemzi, addig a részvényárak is kiszámíthatatlanul alakulnak. Olyan görbét rajzolnak ki, amely épp az Andok csipkés vonulatait idézi. Befektetőként csak remélhetjük, hogy a csúcsról még eufóriában jövünk le, és hogy egy lankán siklunk alá, nem pedig a szakadékba zuhanunk. Niall Ferguson
3. Egy nyaktörő iramban folyó technológiai verseny közepén vagyunk. Hatalmas cégek rohannak előre, hogy ki tud hamarabb kijönni újabb és újabb technológiákkal. Amikor valaki megjelenik egy új megoldással, akkor azt nagyon gyorsan megpróbálják lefordítani pénzre, hiszen mutatniuk kell a befektetőik felé, hogy mennyire profitábilisak, meg kell nyerniük a felhasználókat... Könnyû ezt úgy látni, hogy csak oldalra tekintgető verseny van, ahol a cél az, hogy a másiknál gyorsabbak legyünk, nem pedig az, hogy valahova odaérjünk, vagy valamihez közelebb kerüljünk. A hétköznapokban, vagy akár a napi hírekből nézve könnyû úgy összerakni a képet, hogy ez egy olyan mókuskerék, amit mindenki egyre gyorsabban hajt a verseny miatt, de tulajdonképpen azért haladunk csak ilyen sebességgel, mert senki nem tud kiszállni, pedig azt kellene. Szertics Gergely
4. Látom, hogy milyen tudományos pontossággal dolgoznak az elemzők. Számítógépes elemzéseket készítenek, precíz görbéket rajzolnak, számításokat végeznek, szoroznak, osztanak, kivonnak, mindezt azért, hogy megállapítsák a részvényárfolyamok alakulását. Aztán mégis minden másképp alakul. André Kostolany
5. A tőzsde nem tudomány, hanem mûvészet. Miként a festészetben, úgy a tőzsdén is érzékkel kell rendelkezni a szürrealizmus iránt. Még akkor is, ha a világot fejtetőre állítva ábrázolja. És nem ezrek csodálják az effajta szürreális képeket? André Kostolany
6. A kapcsolatok sorsát meghatározza a partnerek személyiségének (...), karrierjének az alakulása is. Tőzsdei hasonlattal: az ember vesz egy ígéretes részvényt, amely aztán az évek során folyamatosan csak veszít az értékéből. Az érdekes emberből unalmas, megkeseredett fráter (...), fásult háziasszony, a nagy tehetségnek induló férjből kisstílû, akaratgyenge pojáca lesz. Ez bizony a befektető kockázata. Vagy a "reklám" volt nagyon megtévesztő, vagy a "befektetőnek" voltak hamis illúziói. Szendi Gábor
7. A tőzsdén két dolog fontos, fantázia és türelem: fantázia, hogy olyan dologra gondolj, amire más nem gondol, és türelem kivárni azt, hogy igazad legyen. André Kostolany
8. A technológia bonyolult, dinamikus rendszerben létezik (a való világban), ahol a harmad-, negyed- és n-ed fokú következmények megjósolhatatlan módon gyûrûznek szét. Ami papíron kikezdhetetlennek tûnik, szabadjára engedve teljesen másképp viselkedhet, főleg, ha másolni is kezdik és tovább adaptálják. Soha nincs garancia arra, hogy mihez fognak kezdeni az emberek egy adott találmánnyal, bármilyen jók is az eredeti létrehozók szándékai. Mustafa Suleyman
9. A nagyközönség csak nehezen tudja felbecsülni az események kimenetelét és tőzsdére gyakorolt hatását. A spekuláns viszont olykor az alkoholistához hasonlítható: sírva fakad a jó hírek hallatán, és nevet, ha rossz hírt hall. André Kostolany
10. A depresszió kedélyzavar, amely oly titokzatosan gyötrő, megfoghatatlan módon nyilatkozik meg az énnek - a mérlegelő tudatnak -, hogy szinte nincs is rá szó. Majdhogynem érthetetlen tehát mindazoknak, akik szélsőséges formájában nem tapasztalták, bár a rosszkedv, a lehangoltság, amely sok emberre rátelepszik, s amelyet a hétköznapok taposómalmával szoktak összefüggésbe hozni, számosakkal megsejteti, milyen a betegség, ha katasztrofális méreteket ölt.