A végső kérdés (...) az, hogy képes lesz-e túlélni az emberiség a ma élő emberek mesterkedéseit, akik - úgy látszik - gyakran inkább őrült majomként, mint épeszû emberként cselekszenek.

Kapcsolódó idézetek

1. A modern civilizáció nagy kérdése, vajon az értelem képes-e felülkerekedni a romboló ösztöneinken. Boldogkői Zsolt
2. Talán minden kérdések legfélelmetesebbike éppen ez: mennyi borzalmat visel el az emberi lélek úgy, hogy még mindig megőrzi éber, befogadásra kész, lankadatlan józanságát. Stephen King
3. Az emberiség még elhaldokolgat egy kicsit. A szörnyû füstjeinkkel, szereinkkel mérgezett, ártó sugarakkal bombázott bolygó nem hal meg, hanem átszervezi az életet, kiiktatja az embert, mint egykoron a mamutot, azután újjáéledve talán megint kockázatos kísérletbe kezd, valamiféle - értelmesnek hitt - teremtményekkel. Az Apokalipszis csupán az ember vége. Vavyan Fable
4. Az a baj (...), hogy az ember megtesz dolgokat anélkül, hogy sejtené, hogy mit fog utána érezni. Utólag aztán törheti a fejét, hogy helyesen cselekedett-e, vagy sem. Pelham Grenville Wodehouse
5. Az emberiséget számtalan súlyos probléma gyötri. Az ember elbukhat, és nem létre kárhoztathatja önmagát. De sokkal helyesebb volna, ha intelligenciáját arra használná fel, hogy elkerülje, vagy legalábbis késleltesse a kipusztulását.
6. Csodálatos dolog a bátorság és az önfeláldozás, de a túlerő a végén mindent legyőz. A gyávák többször maradnak életben, mint a vakmerők. Szőcs Henriette
7. Sarkalatos kérdése ez a jövőnek, hogy az intelligenciát, ami tömegcikk lett, mire használja az ember. Az állathoz közelebb álló ösztönök rafinált játékaihoz, vagy a felülemelkedéshez.
8. Végzetes, ha az embert ösztöneire bízzák egy olyan korban, mint a mai. Ezek az ösztönök ellentmondanak, zavarják, megsemmisítik egymást. Friedrich Nietzsche
9. A legtöbb ember élete egy agárversenyre emlékeztet. (...) Minél gyorsabban futnak a kutyák, annál sebesebben száguld a mûnyúl az orruk előtt. Hát éppen így viselkednek az emberek is. Éjjel-nappal erejüket megfeszítve dolgoznak, a végkimerülésig hajtanak; tornáztatják az elméjüket, semmilyen csalástól nem riadnak vissza, és mindenféle engedményre készek, hajszolván a maguk elé helyezett célt, melynek elérésétől sikervágyuk kielégítését, azaz elhallgattatását várják, mindenekelőtt pedig elismerést, gazdagságot, sőt, talán ennél is többet, megelégedettséget, lelki békét, (végre) szabad időt és életörömöt remélnek. De amikor szinte már a foguk között érzik a zsákmányt, "valaki" előbbre tolja (egy démoni Játékmester?), és a holnapból sohasem lesz ma; mindig ott lesz az új cél, amely még több szabadsággal, pénzzel és örömmel kecsegtet, de még több törtetést, árulást és megalkuvást követel.
10. Az ember a legádázabb ragadozó. Egy féreg, amely a civilizáció palástja alatt csak az uralkodásban és az elnyomásban leli örömét. Egy megalomániás és öngyilkos hajlamú faj, amely gyûlöli a társait, mert utálja önmagát is. Guillaume Musso