A világ legrosszabb fajta magányossága az az elszigeteltség, amelyet az idéz elő, hogy félreértik az embert.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ legrosszabb dolga, amikor az ember saját magának teremt áthatolhatatlan korlátokat. Szaszkó Gabriella
2. A magány és a feleslegesség érzése a legszörnyûbb formája a szegénységnek. Teréz anya
3. A magány zárka, a legnagyobb gyötrelem, amivel embert sújtani lehet. Virginia Woolf
4. Van-e annál veszélyesebb, mint hogy az embert megértik? Annál is inkább, mivelhogy ez nem létezik. Az embert mindig félreértik. Az ember úgy gondolja, hogy nem magányos. Valójában pedig nagyon is az. Pablo Picasso
5. Ha valaki rosszabbnak tartja magát a többi embernél, az az egyik legelvetemültebb kevélység - mert a lehető legpusztítóbb módja a másoktól való különbözésnek. Paulo Coelho
6. Talán a "legtöbb baj" a világon félreértésből keletkezik - mert az emberek nem értik meg egymást. Széchenyi István
7. - Az a legrosszabb, ha az ember elveszíti az igazit, csak mert fél a kötöttségtől. - Még rosszabb, ha az ember nem az igazit veszi el, csak mert fél a magánytól.
8. Az egyedüllétben az a legborzasztóbb, hogy az ember elkezdi önmagát sajnálni. Sylvester Stallone
9. Mindenki azt hiszi, hogy az egyedüllét a legijesztőbb dolog a világon. Tévednek. Az önámítás sokkal rosszabb.
10. A világ legszerencsétlenebb emberének érzem magam, s talán egyedüli szerencsém, hogy valakinek ezt bevallhatom. Ady Endre