Egyszerűség idézetek

A válás kemény dió (...). Egyfajta halál, különösen akkor, ha az ember komolyan vette a házasságot. Még ha csak illúzió maradt is belőle, akkor is maga az összeomlás, amikor az ember azt figyeli, hogyan pattan szilánkokra. Nora Roberts

Minél hosszabb idő telt el, annál inkább öltik fel tényleges arányukat a dolgok. Ilyenkor látható egymáshoz való igazi viszonyuk. Agatha Christie

Nincs szívem, mert összetörték. S mielőtt megint összeforrt volna, még jobban összetörte egy újabb idegen, ezek után a vérereim szétszállították a testem minden porcikájába. Ezért nincs. Margaret Mitchell

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Juhász Gyula

Miként beteg testünk vagy demens elménk, úgy mérgező kapcsolataink is egyre nehezebben kezelhetővé válnak az életkor előrehaladtával. A személyiség megkeményedik, mint az artériák, és a félreértések vérrögökként rakódnak le benne. Jonathan Reisman

Komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltûnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad a halott valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi. Guy de Maupassant

Mint az éjhez a setétség, Temetőhöz sírhalom, Úgy hozzánőtt szívemhez a Szomorúság, fájdalom!... Szép Ernő

Amikor megtudtam, hogy meghalt (...), olyan jó szomorú lettem. Azt hittem, hogy ez az. Azt érzem, amit kell. Hogy átérzem a veszteséget. (...) Akkor tört rám, hogy hát ő nincs. Nem csak anyám nincsen, apám sincs már. És minden lehet velem, lehetek még szerelmes is, bármi. De soha többé nem leszek a gyereke valakinek. És, hogy senki nem áll már köztem és a halál közt.

Marx halott. Lenin halott. És én sem érzem jól magam...

Hogyha elér a halál, s megmértek az isteni bíró mérlege és szavai, nincs ima, nincs jóság, ékes szó, rang, ami vissza- hozzon a földre. Quintus Horatius Flaccus

Az érintés halálos. Az ember másvalaki kezébe adja a szívét, és védtelenné válik.

Fél év múlva szóba se állunk majd egymással. Magyarnak lenni reménytelen szerelem. Horváth László Imre

Hogy múlik az idő, úgy kopik, fakul meg a szív. Valami úgy hiányzik, amitől visszatér a jó. Oláh Ibolya

Sírok - és szavaim halottan hullanak lábaimhoz. Sírok - és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet. Szabó Lőrinc

Most Dorogon volt dolgom, hol koros rokonom, Zsoldos Kolos boltos kosztolt. Kosztom dohos rozs volt; gyomrom korgott, s koros komondorom, Lompos, nyolc fontot fogyott.

A gyász az, amikor valakié leszel semmiért egészen, és a kontúrjai napról napra kihalványulnak belőled. Ez a gyász. Tisza Kata

Aki már elmúlt negyven, az már nem is ember. Az jobb, ha megy az asztaloshoz méretet vétetni magáról, és nem kezd el vastag könyveket olvasni, mert nem éri meg a végét. Szerintük. Tar Sándor

Ami nem volt enyém, törik is össze. Amit nem éltem, hiányzik örökre. Volker Braun

A tükörből vörösen égő szempár nézett vissza rám, sárgával pettyezett, feketébe foglalt szürke írisz csillogott a rózsás-fehér arcban, mely haloványabb volt, mint valaha. A hajam vastag fonatokban hullott a vállamra, fakó volt, mint a kőrisfa kérge, a vége pedig fénytelen aranyszínben játszott, mint a tölgyfák levele télvíz idején. Az arc, melyet keretezett, szokatlanul szomorúnak és beesettnek tûnt. Talán a gyertya pislákoló fénye tette, de mintha valaki másnak az arcát látnám, egy idegenét. Egy asszonyét, nem pedig egy gyerekét. Celia Rees

A mester a kezébe vette az anyagot... az ezüstöt. A holt fémet. Aztán alakítani kezdte. Formálta, kerekítette, vékonyította, szélesítette. Keze alatt kezdett kialakulni az ékszer. A gyûrû. Ami még kapott egy különleges mintát, egy szimbólumot, az élet jelképét. így lett kész a gyûrû. Egy egyszerû, pénzben alig mérhető ékszer. Mégis értékesebbé vált minden gyémántnál, aranynál, bármilyen megmunkált, szemnek csodálatos ékszernél. Mert egy napon csoda történt. A holt ezüst élő gyûrûvé lett. Szíveket összekötő ékszerré. Csitáry-Hock Tamás