A világ rövid életû létezők szakadatlan felbukkanása és eltûnése. Rezgések együttese, mint az 1960-as évek hippivilága. Eseményekből, s nem dolgokból tevődik össze.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet a természet különös, de törékeny és rövid időtartamú alkotása.
2. Az élet csekély számú, roppant jelentős pillanatból, valamint megszámlálhatatlanul sok intervallumból áll, amelyekben az előbbi pillanatoknak legföljebb csak az árnyképei lebegnek. Friedrich Nietzsche
3. Az élet, az igazi élet azon pillanatok összessége, amelyek röpkék ugyan, de azt éreztetik velünk, hogy összhangban vagyunk a világegyetemmel. Jorge Bucay
4. Az idő az élettelen kozmosz kiterjedése, s amikor valami élő születik, egy icipicit meglódul a világ nagy kronométere, sietni kezd az idő, aztán a halállal visszaáll a dolgok nagy és állandó rendje. Rövid életünk voltaképpen nem más, mint a végtelen idő kontinuitásán keltett apró háborgás. Jelentéktelen zavar, múló rendellenesség. Lassan alakul ki, belerezgi magát a folytonosságba, majd ugyanolyan észrevétlenül elenyészik. Balla D. Károly
5. Kis és nagy dolog, fiatal és öreg, lényeges és lényegtelen – össze van kötözve a való és a képzelt világ. Ha az egyikhez nyúlsz, érinted a másikat is, ha egy szálat kihúzol, az egészen végigfut az áram. Minden valamitől valameddig tart, s most nem ugyanaddig, mint a másik pillanatban vagy a másik helyen. Bertók László
6. Az élet törékeny jószág, gyenge próbálkozás, néhány előfeltétel véletlen találkozásából eredő csoda, nyugtalan kis örvény abban a félelmetes folyamatban, amely a termodinamika törvényei szerint zúdul tova hatalmas medrében. Az idő és világegyetem hideg, sötét, néma végtelenségében az élet nem (...) több, mint egy kis rózsabimbó, de makacs és szívós.
7. Az élet csak kirándulás, meglehetősen rövid kirándulás. (...) Az élet csupán az anyag körforgása... az egyik anyag távozóban a kirándulásról, a másik indulóban a kirándulásra.
8. Az élet és a világmindenség mozgásra, változásra, különbségre, ellentétre és sokszínûségre épül.
9. A világ körhintához hasonlít, jönnek-mennek, váltakoznak a hangulatok, ütik egymást, és hiába ellentmondásosak, gyakran egyszerre csendülnek föl. Milan Kundera
10. Az élet olyan, mint valami folyó: rohanó, lüktető víz, emelkedik és alázuhan és keskeny szorosokon, örvényeken, szirteken keresztül keresi az útját a távoli tenger felé. Minden ember szereplője a történetnek. Az egyik élet találkozik a másik élettel, aztán tovább folyik. Alig egy-egy pillanatra találkoznak - és a folyó folytatja végtelen útját a távoli tenger felé.