A virághabos fák alatt Ölelkezik két pillanat, Elillanunk, elomlunk porrá.

Kapcsolódó idézetek

1. Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi Sándor
2. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Ady Endre
3. Néha már csak annyi idő marad, hogy legutoljára megöleljük egymást és aztán elengedjük.
4. Csak halandó részecskékből állunk; az a sorsunk, hogy végül elenyésszünk, egy pillanat vagy épp egy eón alatt. Ken Liu
5. Hímet és nőt, vágyót és vágyat Percre összemarkol a törvény, Aztán lehullunk.
6. Érzés lángja hamar fellobog s percre kihuny.
7. S ha elenyészünk végképp odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen! Ábrányi Emil (ifj.)
8. A szerelem néha (...) képes egyetlen pillanat alatt elillanni.
9. Idővel lelohad a gyûlölet, elenyészik. Még ha próbáljuk is mesterségesen ébren tartani, nem sikerül. Nem olyan erős érzelem, mint a szeretet. Agatha Christie
10. Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról. Petőfi Sándor