Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk.

Ady Endre

🔮 Jövőkép 🎖️ Katonatiszt

Kapcsolódó idézetek

Mosolygva várom azt a perczet, Midőn láthatlak angyalom. Midőn epedve nézhetek rád S feléd röppen szó ajkamon. Midőn kezed enyémben érzem, Bár hallgatunk oly csendesen, Nem tudja senki csak mi ketten: Szeressük egymást, kedvesem.
Midőn ajkak csókban egybeforrnak, Égő szívek egymáson dobognak, S elfeledjük, hogy van mulandóság: Az ilyen perc: örökkévalóság! Vajda János
Vár bennünket minden boldogság, De őrjöngőn nem rohanunk. Biztos, hogy megtaláljuk egymást S kinyujtva Már távolról ölel a karunk. Ady Endre
Halk szusszanás. Alszol. Feléd hajolok. Megrebben a szemed. Védtelenül mezítelen vagy. Virrasztok. Betakarlak a szeretetemmel.
Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást. Müller Péter
Egy csók! S ettől félni kell? Eskû, amit közelről súgok el. Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n, Amit szerelmünk írogat. Kicsiny, Kedves titok, amit a fül helyett A szájnak gyón alázatos fejed. Egy percbe zárt öröklét, mely csodás Halk hangot ád, mint méhe-zummogás. Szent áldozás, mely rózsaízû. Hő Szívünk illatja, szánkon lebegő. S míg két tüzes csók egymásnak felelget: Az ajkak szélén ízleljük a lelket! Edmond Rostand
Áldva, csöndben, békén, Emlékkel és csókkal Akarlak elhagyni, Meleg után fagyni, Egyedül maradni, Egyedül érezni, Egyedül meghalni, Áldjon meg az Isten. Ady Endre
Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk. Ady Endre
Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. (...) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tûz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihûlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos. Latinovits Zoltán
Sötéten, hallgatag Bolyongjuk át a földi utakat; Van fájó szívünk, könnyező szemünk, És egymás mellett mégis elmegyünk Sötéten, hallgatag... Endrődi Sándor