A zongora valamilyen szinten korlátozott, de ha belső hallással próbálunk valamit felidézni, az korlátlan mozgásteret ad.

Kapcsolódó idézetek

1. A zongora nem öli meg a zenészt, ha az vadul játszik rajta.
2. A zongora billentyûi feketék és fehérek, mégis milliónyi színt képesek megjeleníteni az elménkben.
3. S a zongorán újra szól egy dal, Hogy hangszerbe zárt szívem él! De tartozom még egy álommal, S hangom után talán megfordul a szél.
4. Az ember olyan, mint egy zongora. Érik a hatások, ütik a billentyûket, és ebből jönnek elő a különféle harmonikus vagy kevésbé harmonikus hangzások. Aki író, az eleve arra van hangolva. Én ha írok, kemény munkával át kell hangolnom magam.
5. Mozartot rosszul játszani sokféleképpen lehet, de jól csak egyféleképpen. Mozartot olyan precízen kell zongorázni, mintha egy matematikai egyenletet oldanánk meg. A zene feszes ritmusban masírozik elő az ujjaink alól, és a hangok, mint megannyi engedelmes katona, éppen a megfelelő pillanatban foglalják el kijelölt helyüket. Mozart nem hagy teret a felkavaró szenvedélynek.
6. Ha az ember zenész, és játszik is a hangszerén, úgy át tudja élni az emlékeket, mintha azok a közelmúlt eseményei lennének. Daniel Glattauer
7. A zene rendezett hang, ami időben változik.
8. A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt... Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet. Francois Lelord
9. A zene belső harmóniát adhat, mert "kidalolhatja" az ember a fájdalmát és örömét. Czeizel Endre
10. A zene megsokszorozza örömünket, megsokszorozza fájdalmunkat. Ha elviselhetetlen a fájdalom, a zene két lehetőséget hagy, és döntésre kényszerít: elpusztulni vagy újjászületni. Szimeonov Todor