Ugrás a tartalomra
Abban a pillanatban, ahogy megérzed az apai belső félelmeket meg az anyai félelmeket, már nem érzed magad biztonságban. És mivel nem érzed magad biztonságban, ennek a hozadéka, hogy megpróbálkozol a saját kezdetleges eszköztáraddal ideig-óráig tüneti kezelést végezni. Ez számtalan problémát okozhat: allergia, pszichoszomatikus tünetek és betegségek, viselkedészavar, tanulási nehézségek, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, személyiségzavarok, drog, alkohol, nemi identitászavarok ezerrel - nem véletlenül mind gyakoribbak közöttetek is ezek a bajok.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem a tartalom okozza a félelmet. A félelem okozza a tartalmat. A félelem testi jelenség. A szívverésed felgyorsul, a mellkasodra nyomás nehezedik, görcsös és merev leszel. (...) Amint sikerül egy kissé lazítanod, kitörsz az ördögi körből. Minél intenzívebben érzed saját magadat, annál kevésbé tudnak kínozni a gondolataid.
Frank Schätzing
-
Nap mint nap rengeteg dolog van, amitől félhet az ember. Mi lesz, ha az egyik ismerősöd rákos lesz? Ha valami baj történik a testvéreiddel vagy a szüleiddel? Ha az utcán elüt egy autó? Vagy a suliban rájönnek, hogy egy természetellenes szörnyeteg vagy? Vagy túl messzire úszol be a tóba, és a hullámok összecsapnak a fejed felett? Ha tûz üt ki, vagy háború kezdődik? Álmatlanul hánykolódhatsz éjszakánként az ágyadban, és retteghetsz mindezektől.
-
Ha az anya nincs ott időben, hogy vigasztaljon vagy megnyugtasson, ha a félelem és a magány állandósul, a gyerek szervezetében stressz halmozódik fel, és ezt az agy úgy fogja értelmezni, hogy "itt valami nagyon nincs rendben".
-
Az apák szándékosan bántják gyermekeiket. Kábítószerfüggőkké válhatnak, akik gyengék felhagyni szenvedélyükkel, bármekkora fájdalmat is okoznak vele. Az anyák eltûnhetnek a gyermekeik életéből, amikor elhanyagolják őket. Egy tagadással, azzal, hogy nem hajlandóak észrevenni, el is törölhetnek. A barátok félrevezetnek. Az emberek becsapnak. Hideg, hazug a világ.
Libba Bray
-
Kamaszként mindennel problémánk van, mert kívül-belül változunk. Kialakulóban van a saját szemléletünk, ehhez viszont túl sokat kell feldolgoznunk, megértenünk viszonylag rövid idő alatt. Sokszor összezavarodunk. A félelmet és a szorongást az válthatja ki, hogy nem tudunk megfelelni az érett, a szülőkről leválni képes kis felnőtt képének. Túlzottan is fontossá válik, hogy mit gondolnak rólunk mások. Racionálisan tudjuk ugyan, hogy nem várják el, hogy előbb felnőjünk, mint ahogy képesek vagyunk rá, de tudat alatt mindig meg akarunk felelni egy mások által kialakított vagy jónak gondolt nagykorú, felnőtt élet normáinak.
Kováts Laura Rozália
-
A gondolatok és a félelmek bekövetkezhetnek, pusztán azért, mert hiszünk bennük. Ha problémákat képzelünk el, akkor ezek a félelmek tükröződnek a cselekedeteinken és ilyen esetben gyakran létre is hozzuk a problémákat.
Adam J. Jackson
-
Fél attól, hogy kiderül, mi lakik magában. Fél, hogy olyasmit talál odabent, amit nem tud irányítani.
Nora Roberts
-
Ha abban a közegben, ahol neked biztonságban kellene magadat érezned, bántanak fizikailag, bántanak érzelmileg, akkor nem alakul ki az a gránittömb a lábad alatt, aminek nagyon jó lenne ott lennie, és akkor ezt a bizonytalanságot viszed tovább a felnőtt életedbe, és ezt a bizonytalanságot viszed tovább a szülőségedbe is.
-
A félelmek... csak halvány utánzatai annak a rettegésnek, amellyel minden gyermek szembekerül a sötétben, a kiságyban - nincs olyan, akinek elmondhatnák, és aki tökéletesen megértené, mi a baj, ilyen csak egy másik gyerek lehet. A gyermek számára nincs az a csoportterápia, pszichológus vagy pszichiáter, amely és akik segítenének megbirkózni az ágy alatt lappangó, vagy éjjelente a pincében bujkáló valamivel, ami ott sandít, motoz és fenyeget, ahova már éppen nem látni. Minden egyes éjszaka ugyanennek a magányos küzdelemnek a színtere; az egyetlen gyógymód a képzelet begyöpösödése - ami a felnőtté válással jön el.
Stephen King
-
Az MI (...) számtalan kérdést, félelmet vet fel, de sokszor úgy érzem, hogy rossz dolgoktól félünk. Olyanoktól tartunk, és emiatt olyasmikkel foglalkozunk, amik bekövetkezésének nagyon pici a valószínûsége, ráadásul egyéni szinten csekély ráhatásunk van, és ez sokszor meggátolja, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amikre viszont lehetne hatásunk.
Szertics Gergely