Adnunk kell enni annak, aki önmagáról nem képes gondoskodni, hiszen az Úr maga táplálta vándorló népét a mannával. De csupán az Ígéret földje határáig! A kötelességünk tehát csak addig terjed, míg a másik ember gondoskodni nem képes önmagáról. Azon túl kötelező elvárni tőle az önellátást.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember dolga, hogy a nála gyöngébben, szerencsétlenebb helyzetben lévőn segítsen. Hogyan lehet elmenni éhező gyerekek mellett? Galkó Balázs
2. Adni az ember igen nehezen tanul meg - ha megtanul egyáltalán. Mindent meg akar enni, meg akar szerezni, s ez így van nemcsak az élelemmel, de a másik lénnyel is: akitől kap, azt szolgálatra kényszeríti. Ennek a szolgálatnak a legfontosabb része nem is a testi, hanem a lelki szolgálat. Müller Péter
3. Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja. Az, aki ez alól kihúzza magát, az a népe árulója. Kós Károly
4. A táplálék nem magától értetődő dolog. Először is akarni kell, aztán várni rá, és ha teljesül a kérés, minden esetben hálával, tisztelettel fogadni.
5. Végezzük el az Isten munkáját önmagáért; azt a munkát, melynek az elvégzésére minket megteremtett, mert nem végezheti el más, mint teremtett emberek és asszonyok. S ha meghalok, legyen Isten az én adósom s ne én legyek az övé. George Bernard Shaw
6. Nem elég, ha az ember csak kenyérrel él, valaminek a lelkét is táplálnia kell. William Shatner
7. Ha az ember úgysem tehet semmit a másikért, nyugodtan egye meg a kenyerét, ha éhes, mielőtt még elveszik tőle. Sohase lehet tudni, mikor veszik el. Erich Maria Remarque
8. Nem lehet hinni egy jobb világban; ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a célt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az emberiség általános életében a reánk eső felelősségből - mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk. Marie Curie
9. Elvárni senkitől nem lehet semmit. El kell fogadnunk az embereket olyannak, amilyenek... egy ember van a világon, akitől elvárhatunk dolgokat, s akit akár meg is változtathatunk... mi magunk. S hogy kialakítsuk magunkat, az épp elég feladat egész életünkre. Ha ezt megtesszük, hatunk másokra is. Ha mindig a legtöbbet adod másoknak, előbb-utóbb elkezded ezt vissza is kapni.
10. Az embernek testi, lelki és társadalmi igényei vannak egészen addig, amíg az öntudatát végleg el nem veszti. A haldokló éppen úgy igényli ezek kielégítését, mint az egészséges, csak más szinten, gyakran fokozottan. Egymásra vagyunk utalva.