Afgánok és szomáliaiak, és irakiak, és eritreaiak, és szírek. Mind türelmetlenül várjuk a napkeltét, mind rettegünk is tőle. Mindannyian otthont keresünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Félelem. Tudom, sok ember fél, az újtól, az ismeretlentől, a migránsok elvadulásától és társadalmi hatásaitól. Elárulok valamit: ők is félnek.
2. Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem. Edda
3. Mindannyiunkban van sötétség.
4. Borzasztó, ha a családod nem lát szívesen. A megalázottság és az elhagyatottság érzésének rettenetes elegye. Olyan, mint az összes szülinapi buli, amire nem hívtak meg, az összes csapatjáték, amibe utolsónak választottak be, minden visszautasítás, ami valaha ért - mindez együtt, megsokszorozva. Olyan, mint egyedül kint állni egy hatalmas sivatagban, szomjazva csak egy cseppnyi - nem vízre, hanem - törődésre, figyelemre... szeretetre.
5. Aki vár, didereg, mint a sár, szemében homály, és fél, és remél.
6. Mindig akadnak olyanok, akik várnak, és olyanok, akik tesznek - így is lehetne csoportosítani az embereket.
7. Az élet olyan fordulatokat tud venni, amilyeneket el sem tudunk képzelni. Falak omlanak le, népek szabadulnak fel. Csak ki kell várni.
8. Az optimista a napfelkeltét várja, a pesszimista a napnyugtától fél.
9. Minden ember egyforma. Tartozzanak bármely társadalmi osztályhoz, vannak reményeik és álmaik.
10. Mindkettőnknek az kell, hogy felejtsünk, ideiglenes menedék kell, mielőtt tovább cipeljük poggyászunkat, a semmit. (...) Két menekülő, akik magányukkal támogatják egymást. Romain Gary