Borzasztó, ha a családod nem lát szívesen. A megalázottság és az elhagyatottság érzésének rettenetes elegye. Olyan, mint az összes szülinapi buli, amire nem hívtak meg, az összes csapatjáték, amibe utolsónak választottak be, minden visszautasítás, ami valaha ért - mindez együtt, megsokszorozva. Olyan, mint egyedül kint állni egy hatalmas sivatagban, szomjazva csak egy cseppnyi - nem vízre, hanem - törődésre, figyelemre... szeretetre.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt. Cecilie Enger
2. Néha van egy olyan napod, amikor emberekkel vagy körülvéve, de még így is egyedül érzed magad. Minden, amit akarsz, az, hogy hazamenj a családod melegébe. De néha még a családod sem tudja megadni a melegséget, mert kiderül, hogy mindegyiküknek van egy olyan napja. Csak várni tudsz napokig, hogy véget érjen, szóval elmész lefeküdni, és reméled, hogy egy jobb holnapra ébredsz.
3. Bárcsak elég volna a szeretet! Sajnos nem elég. Ha a családodból senki nem ért meg igazán, egyedül maradsz. A szeretet önmagában kevés, attól még lehet egy gyerek elszigetelt és magányos.
4. Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. Márai Sándor
5. Évtizedek óta, folyamatosan sóvárgok, vágyakozom. Szerelemre, társra, gyerekre. Kész, kimerültem. Kimerítő folyamatosan akarni és nem kapni semmit!
6. Gyakran gondolok arra (...), hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktől. Az ember olyan elveszettnek érzi magát. Jane Austen
7. Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltûntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem. Szabó Magda
8. Nem csak azok érzik magányosnak önmagukat, akik egyedül élnek, sokszor azok sem tapasztalják a család óvó-védő hatását, akik esténként nem az üres lakásba érkeznek haza. Õk azok, akiket hiába vesz körül família, a hozzátartozókhoz vezető úton valahol, valamikor csúnyán és nagyon eltévedtek. Szigeti Ildikó
9. Egy szülő számára nincs fájdalmasabb, mint a gyereke elvesztése. Az ember valahogy bele se gondol, hogy túlélheti a sarjait. Természet ellen való igazságtalanság az ilyen tragédia. Carole Matthews
10. Érezted valaha ezt az érzést? A magányt olyan emberek láttán, akik boldogok együtt. Amikor te teljesen egyedül vagy... mikor mész az utcán... kocsiban utazol... vagy hajóra szállsz. Egyedül, bárhol is vagy. Sokszor gondolok arra, hogy ez a világ milyen magányos és szomorú.